Jakab_Toroczkai_
Belföld // 2020.01.27

Párhuzamos valóságok revíziója – „A jobbik a mi hazánk”

Az elnök kissé idegesen nézett szembe a feléje irányuló tekintettel. Mintha nem tudta volna egy pillanatra, hogy mit is kellene neki mondania. Aztán győzött a rutin és tódultak a begyakorlott közéleti panelek (a gondolkodás érintése nélkül) a hangjáraton át a szabadba. A rezgések hanggá, a hangok szóvá, a szavak mondatokká formálódtak, az újságírók jegyzeteltek, a biodíszlet tagjai pedig figyeltek, mert ez volt a dolguk. Suhantak a megabitek is, világhálóval halászta az internet magyar nyelvű népének még hívő töredéke az eseményeket és várta hitének igazolását. Az viszont nem jött.

Aztán ítélt a nép és hálát adott a Jóistennek, hogy nem élőben nézte végig a sokszor látott régi előadást. Így nem kell szemet lesütve távozni a rendezvényteremből, csendben állni sorba a ruhatárban, nem kell várni, hogy az autó csendjében végre elmondhassa az ember társainak, hogy; már „megint át lettünk verve”. Elég volt bezárni a videóablakot hozzá.

Az elnök pedig levonulva a színpadról tükörbe nézett, de a hatalomvágy nézett vissza rá. Igen, ugyanaz jelent meg egykor Vona Gábor, most meg Jakab Péter és Toroczkai László elnök urakkal szemben is. Egy papíron nemzeti radikális pártból mindössze ennyi maradt az arcvesztés után.  

Jakab Péter január 25-én, a Jobbik tisztújítóján elnyerte a hőn áhított megbízást, most már elnöki titulusa is megvan ahhoz, hogy irány nélküli radikalizmusát a magyar világra szabadítsa. Bátorságról beszél, Orbánt fenyegeti, a maga lendületét dicséri, arról, hogy miképp fogja saját képére szabni a pártot. Háta mögött az új jakobiták, a párt alelnökei vágnak félszeg vigyort, mert nekik meg ez jutott. Kellenek a bűntársak, hiszen a politikai csoportos elkövetési műfaj.

A megtévesztés pedig csak nem akar összejönni. Jakab -győzelmi sajtótájékoztatós állítása szerint- a 2010 előtti időszak visszatérését akarja úgy megakadályozni, hogy -egyelőre képletesen- Gyurcsány Ferenc fejére Ő teszi fel a koronát. Ez a gondolatban megfogant politikai manőver pontosan olyan sikeres, mint Károlyi Mihály kilenc napot megért hadügyminiszterének, Linder Bélának a katona és hadsereg nélküli pacifista „honvédelme”. Tehát „Gyurcsánnyal a Gyurcsány nélküli jövőért” az új jelszó.

A jakobiták, élükön névadójukkal Jakab Péterrel, a Jobbik új elnökével. 

Természetesen Jakab mester zseniális elméjében a stratégia az, hogy egy kicsit (hosszú évekig) összefog a DK-val, MSZP-vel, Momentummal, meg a többi kicsivel, hogy aztán majd a dicsőséges ellenzéki hatalomátvétel pillanatában modern Brutusként döfje gyilkos tőrét a neoliberális Caesarnak (Gyurcsánynak) kígyóként tekergő testébe. Aztán majd a többi párttal lerendezik egymás közt a hatalom megosztásának kérdését. A zseniális terv szerint addigra csak Ők lesznek az egyetlen „jobboldali” párt, majd a Fidesz -akkori/egykori- szavazótáborának megszerzésével majd Ők lesznek nyeregben. Orbán pedig természetesen addig majd Felcsúton retteg halálos ágyán a politika új oroszlánjától és várja lilaterror momentumos népbiztosait az utolsó kenettel. A lényeg pedig rövid távon az, hogy nehogy leszállítsák az ideológia és érvényes menetjegy nélkül bliccelő radikális pártot az Európai Egyesült Államok utópiája felé robogó liberális politikai páncélvonatról. Ki van ez találva kérem! Erre a csodálatos -merénylős-túlélős- tervre szavazott a Jobbik küldöttjeinek elsöprő többsége. Közben a tisztújításon hoppon maradt egykori Jobbikot alapító ELTE-s brigád pedig szépen összeszámolja megmaradt vagyonát, amit az elmúlt 10 évben -a tisztesség teljessége mellett- halmozott fel. Ha elég, akkor maradnak egy körre, ha kevés, akkor kettőre. Mindegy már nekik, a jelszó azonban emlékezteti őket; „inkább Jakab Péter egy pillanatig, mint Novák Előd egy életen át!”

Na de már majdnem megfeledkeztünk a másik elnökről. Aki a másik helyszínen -zártkörű 500 fős- de azért interneten akadozva közvetített előadását tartotta meg. Ugyanaz minden, mint korábban. Csurka István hagyományőrző társaság díszes műsora után végre felléphetett az ásotthalmi batáta és a határkerítés (természetesen a Fidesz által ellopott) ötletének koronázatlan királya Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke. 

Itt azért röpködtek az évszázadok, volt közönség is a műsorra. Időutazás a Horthy-korszakba. Frissek a sebek, Trianont ledöntjük. Azonnal, hiszen nincs még 100 évünk. Már csak az a kérdés, ha véletlenül sikerülne a területi revízió, akkor miből élne meg Toroczkai László, aki az egész életét a revíziós biznisz köré szőtte? Kicsit olyan a politika e szereplője, mint a szekrény alján talált, sokszor kihízott, de kedves emlékként őrzött 20 éves Nagy-Magyarország póló, amit kidobni sajnál az ember, de felvenni már rendkívül kínos lenne. Így van az ember az ásotthalmi polgármesterrel és pártjával is. Emléktárgynak jó. Hagyományőrzésnek. Szépen lassan, csak már mindenféle átélés és hit nélkül beszél nekünk Trianon felülvizsgálatáról, ellopott álmokról, szép (múlt)időkről. Ha nem figyelne oda a hallgató, akkor azt hihetné, hogy egy házassági bontóper lezárása utáni siránkozást hallgatna. A jövő csupán abból áll, hogy támogatni kell a pártot, hogy az újra talpra tudjon állni. Hiszen két választást elszenvedett a meg sem született Mi Hazánk Mozgalom…de ígéri a harmadikban már lesz -hivatalos- pénz is. Csak tartsatok ki bajtársak, ahogy kitartottatok már Csurka Pista bácsi mellett is. Pont úgy! Hiszen a Mi Hazánk az új MIÉP! Vagy mi. A lényeg, hogy ne kelljen kitalálni valami mást a 100 éves politikai program helyett, mert akkor -szerény- megélhetésük veszélybe kerül. Ez viszont, ha megmarad a párt 2022-ig, akkor rendben lesz. 2%-os eredményre már egészen szépen fizet az államkassza. A parlamentbe való bejutás egyelőre marad reménynek, mint Trianon ledöntése.

Eközben a harmadik szereplőnk is fellépett és elmondta beszédét a valóság síkjának egy másik helyszínén. Itt már legtöbb esetben már csak egy emberrel beszélget (vagy magával, vagy pedig animált figurákkal). Forog a kamera és beszél az ember. Érzések, vágyak, titkok és ködös elméletek bugyognak fel az illetőből, a Jobbik két lábon járó bűnbánatából. Térdre rogyva kéri az adományokat és a feloldozást a nagy videómegosztó népétől. Könnycseppet nem ejt, de szeme idegesen kutatja a bűnbocsánat lájkjait. Évek óta ugyanarról, ugyanúgy. A karakterépítés nem jött össze a politikai karrier évtizede alatt, most meg már lehetetlen pótolni. Azonban a bukás is lehet érdekes. Ebben reménykedik pártelnökből lett vlogger és titokban arra gondol, hogy hamarosan már újra hárman beszélgetnek majd a kamerák előtt, mint a régi szép időkben. Jakab Péter, Toroczkai László és Vona Gábor. Tudja, hogy már nem kell sokat várnia társaira, lassan de már jönnek.