transzszexualitás_dollár_haszon
Külföld // 2019.06.30

„Transzformerek?” – A transzszexualitás jelenségének káros hátteréről

Vlagyimir Putyin orosz elnök G20-as csúcs ideje alatt interjút adott a Financial Times-nak, ahol arról beszélt, a liberálisok "ma már nem diktálhatnak senkinek semmit ugyanúgy, ahogy azt az utóbbi évtizedekben próbálták", a liberális eszme elavulttá vált, és szembe került az emberek többségének érdekeivel, illetve, hogy a liberálisok erőltetik ezt a multikulturalizmus dolgot, aminek része a szexuális sokszínűség. Hozzátette, hogy semmi problémája az LMBTQ-emberekkel, de néhány dolog azért már túlzás számára, és nem akarja, hogy elhomályosítsa a hagyományos családi értékeket, amit a társadalom többsége vall. Az oszakai csúcs után tartott sajtótájékoztatón humorizált, amikor LMBTQ-ügyekről kérdezték, ahol a következőket mondta;

„Már öt vagy hat nem van. Transzformerek... transz... nem is értem.”

A nyugati felvilágosult média természetesen felhördült az elnök szavain, és szokása szerint felemlegette az oroszországi homoszexuális embereket érő korlátozásokat, a csecsenföldi szokásokat és így tovább. A hazai közönség kénytelen volt megismerkedni az utóbbi évtizedekben az LGBTQ+ (lesbian, gay, bisexual, transsexual, queer +) betűszóval és a homoszexuálisoknak és egyéb szexuális kisebbségeknek, valamint azok támogatóiknak rendezett, sok esetben bizarr fővárosi felvonulással. Itt is feltűntek az úgynevezett transzszexuális személyek, akik magukat transzneműként identifikálják. Ez a józan ész nyelvén olyan embereket takar, akik magukat a születési nemükkel ellentétes nembe tartozónak vallják és próbálják mutatni. Ennek elérése érdekében a másodlagos és részben az elsődleges nemi jelleg megváltoztatására tesznek kísérletet ezek az egyének. Ennek az átmeneti formának pedig különböző fokozatai vannak, amit még meghatározni is bonyolult. A társadalom rendkívül kicsiny szeletét érintő jelenség azonban jelentős üzleti és részben politikai támogatást tudhat maga mögött, legfőképp az Amerikai Egyesült Államokban.

A 2010-es években nem csupán a szokásos homoszexuális propaganda térhódítása figyelhető meg, hanem megkezdődött az USA-ban az úgynevezett „all-women safe place”-ek, (csak nők számára kijelölt „biztonságos hely” zóna), egyetemi csoportok, sportágak megnyitása olyan egyének számára, akik magukat férfi létükre nőkként azonosítják (transzszexuálisok). Érdekes módon azok a nők, akik magukat férfiként óhajtják azonosítani szinte láthatatlanok a média számára. A Time Magazine 2014-ben címlapjára egy transzszexuális, nőt imitáló illetőt helyezett el, hogy ezzel is trendet formáljon, valamint, hogy reklámozza magát a jelenséget. Azzal, hogy megnyíltak a női sportok a magukat nőként azonosító férfiak számára is fel kellett volna, hogy vesse a társadalmi vita szükségességét. Helyes dolog-e a lányok és nők biztonságát kockára tenni egy túlzóan reklámozott apró kisebbség kedvéért? Helyes dolog-e a sportversenyeken a fairségre épülő szabályokat felülírni?

Szintén az utóbbi évek termése, hogy liberális, „haladó” érdekcsoportok kezdeményezték az angol nyelvtan törvényeinek átírását azért, hogy ne érezze magát ez az apró kisebbség megsértve, ha nem megfelelő, azaz nem nemsemleges névelővel kerülnek megszólításra (A magyar olvasók természetesen megnyugodhatnak, mert a magyar nyelvben a névelők eleve nemsemlegesek). A nyelvváltoztatásra jó példa a kanadai C-16-os törvény, amit a Justin Trudeu liberális kormánya szavazott meg és 2017-ben hatályba is lépett. Ennek értelmében akár büntetés is kiszabható arra, aki nem használja megfelelően az új nyelvi szabályokat. Hogyan lehetett egy apró polgárjogi csoportnak ekkora lobbiereje, ami ezt képes volt elérni?

Alapvetően a választ magában a jelenség üzleti oldaláról érdemes elsőként megközelíteni.

A transzszexuális lobbit többek közt olyan komoly vagyonnal és ezzel együtt meghatározó érdekérvényesítő erőt jelentő alapítványhálózattal rendelkező személyek támogatják, mint Jennifer Pritzker (magát nőként azonosító férfi), George Soros („filantróp” milliárdos), Martin Rothblatt (transszexuális és transzhumanista), Tim Gill (homoszexuális illető), Drummond Pike, Warren és Peter Buffet, Jon Stryker (homoszexuális illető), Mark Bonham (homoszexuális illető), Ric Weiland (LGBT támogató szervezetek mára elhunyt vezetője). Ezek a dollármilliárdosok az egyik legfőbb támogatói a transzszexuális lobbit üzemeltető alapítványoknak, nem-kormányzati szervezeteknek (civil szervezeteknek), cégeknek. Nehéz dolog elkülöníteni az általános LGB (homo és biszexuális) infrastruktúrát a transzszexuális ügytől. Ugyanis a fent nevezett emberek elsősorban ennek az LGB jelenségnek a támogatóiként tűntek fel a maguk ezernyi szervezetén keresztül. Gyakran a támogatások „névtelenek maradnak” azaz olyan szervezeteken keresztül érkeznek, mint amilyen a Tides Foundation. Nagyvállalatok, „filantrópok” hatalmas összegeket tudnak utalni az olyan szervezeteknek, melyek lehetővé teszik az adományozó kilétének titokban tartását, valamint az ezzel járó legális adócsökkentést tudnak garantálni a donátoroknak is. Tehát üzletileg megéri befektetni a „társadalmi változást előidéző filantróp műveletbe”, ami képes politikai kampányokat is támogatni, valamint komoly lobbitevékenységet is folytatni.

Ezek a milliárdosok és bizonyos üzleti szervezetek, így a gyógyszeripari nagyvállalatok, valamint maga az Egyesült Államok kormánya is dollármilliós adományokkal segíti a LGBTQ-ügyet. 2017-ben 185,8 millió dollár adomány érkezett 341 különböző alapítványtól és vállalattól. Az LGBTQ-t támogató globális adományok összege pedig eléri a 424 millió dollárnyi értéket. 2003 és 2012 közt a homoszexuálisokat támogató ügyekre érkezett adományok összege négyszeresére, a transzszexuális ügyeket támogató adományok pedig nyolcszorosára emelkedett. Ezek a lobbira fordítható adományok pedig elegendők arra, hogy törvényhozásban változásokat idézzen elő, nyelvtani szabályok megváltoztatását elérje és azt a közre kényszerítse, féltudományos tanulmányokat és belőlük született újságcikkeket támogasson, valamint olyan hangulatot teremtsen a nyilvánosságban, ahol veszélyes megkérdőjelezni az általuk képviselt „nemi-identitás ideológiát”. 

A 10 legnagyobb USA-béli támogatója az LMBTQ ügyeknek 2017-ben. A sorban az ötödik legnagyobb a sokak által ismert Nyílt Társadalom Alapítvány. (forrás)

A transzszexualitás ezen túl pedig egy új „egészségügyi”, gyógyszeripari és életmód piacot is létrehozott. Az első gyermekeknek (!!!) nyitott klinikát 2007-ben hozták létre Bostonban. Az elmúlt 10 évben pedig további 30 ilyen klinika nyílt az állítólagos nemi diszfóriában „szenvedőknek”, amelyek közül a legnagyobb USA-béli intézmény egyedül 725 pácienst kezel évente. A legfiatalabb „kezelt” gyermek mindössze 3 éves. A Chicago's Lurie Children's Hospital „transzklinikája” pedig 500 főnyi pácienst fogadott be 2016-ban, 4 hónapos várólistával.

A különleges orvosi beavatkozások egész sor új orvosi, sebészi eljárást, eszközt, implantátumot, gyógyszert, hormonkészítményeket stb. igényelnek. Ezeken kívül rengeteg extra képzést, konferenciát tartanak sebészeknek az új „eredményekkel” kapcsolatban, amik részben kísérletezésekből állnak. Sok vállalat pedig nagyvonalúan támogatja ezeket a kutatásokat és sebészeti beavatkozásokat hivatalosan „emberbaráti” valójában emberkísérleti szempontból. Az endokrinológusok több, mint egy generáción át kutatták a nemi hormonok hatását, mint az „örök ifjúság forrását”, azonban a fiatalság helyett inkább aranybányát találnak. Ma már hatalmasra növekedett a piaca a hormonkészítményeknek, valamint az úgynevezett pubertásblokkolóknak is (a fiúk tinédzserkor elején kezdődő, a másodlagos nemi jellegének kialakulását megakadályozó szer).

Újabb kísérletek pedig az úgynevezett méhátültetésen dolgoznak. Ezek a magukat nőként azonosító férfiak számára készülő átültetett méh alkalmazását célozzák meg, ami a jövőbeni „terhesség” előidézését kívánja megoldani, más szervek beültetésével vagy mesterséges előállításával együtt. Ezt a műveletet állatkísérletek előzték meg eddig, valamint elhunyt nőből származó méh transzplantációját is sikerrel végezték élő női páciens számára. A biogenetika a jövő befektetése lehet a transzplantációval együtt, mivel a gyógyszeripari nagyvállalatok jelentős összegeket költenek az ilyen irányú kutatásra és fejlesztésre. A transzszexualitás jelensége pedig pontosan az egészség és gyógyszeripar metszéspontjában fekszik, amely ipari területet anyagilag jelentősebbnek tartják a hadiiparnál is. A transzszexualitásra pedig immáron infrastruktúra épült, a nemi átalakítások a fogyasztás részévé váltak, amit alapos reklámozás előz meg. Ennek köszönhetően a nyugati világ szociokulturálisan liberális, „haladó” országaiban a páciensek száma növekedni fog.

A reklám pedig ideológiával működik a legjobban.

Ehhez pedig elsősorban el kell fogadtatnia a fent ismertetett befektetői csoportnak magát a transzszexualizmus jelenségét, mint „életstílus-opciót” a társadalommal. Ehhez szükségesek a jogszabályi és nyelvtani törvénymódosítások az extrém „szenzációs” reklámozás, a felvonulások, a lobbierő. A valóságban azonban a nemváltoztatásra vágyó páciensek élethosszig tartó kezelésre szorulnak, ami az egészség és gyógyszeripar számára az egyik legnagyobb piacnövelési lehetőséget jelenti, a mesébe illő profit lehetőségével.

Mivel a homoszexuális és biszexuális emberek nem végeztetnek ilyen orvosi beavatkozásokat magukon, ezért nekik csak a hasznos idióta szerep jut. Ők csupán a vivőközeg az orvosi kísérleti terepet és „hatalmas hasznot” jelentő transzszexuálisok számára. Ez nem más, mint a polgárjogok és civil szervezetek mögé bújtatott profitvadászat és „társadalom-mérnökösködés” szerencsétlen és lelki beteg emberek megnyomorítása árán.

A propaganda célja pedig elfogadtatni az egészséges testrészek eltávolítását, eltorzítását, radikális megváltoztatását, olyan lehetőségként feltüntetni azt, mint a tetoválást, a sminket, a hajfestést, vagy magát az öltözködést. Életmódbeli választásnak. Egy alapvető különbség azonban nem kerül közlésre, a beavatkozások többé nem visszafordíthatók vagy hozhatók helyre. Ennek következtében magasabb a transzszexuális egyének körében az öngyilkosság jelensége is. Főleg azután, hogy előbb-utóbb rájönnek arra, hogy a társadalom csupán apró szelete fogadja el őket, normális, teljes életet nem fognak tudni élni, a másik nemnek csupán imitátorai lehetnek, akiket legjobb esetben a pornóipar vagy valamelyik bordélyház tud alkalmazni, amíg fiatalok és keresőképesek, hogy a folyamatos beavatkozásokat fedezni tudják. Ugyanis az „átalakulásnak” sose lehet vége, hiszen az nem érdeke az iparnak, a transzszexuális egyén pedig sosem fogja tökéletesnek érezni magát, sem pedig elfogadni. Innen pedig csak egy ugrás a transzhumanizmus ideológiájának gyakorlati alkalmazása, az „embertelenedett ember” megalkotása.

A morális gátak lebontása?

Ha valaki le akarná vágatni az amúgy egészséges kezét, lábát azt jó eséllyel betegségben szenvedőnek tételezzük és megfelelő kezelést kapna, hogy a kényszerképzetéről sikerüljön lebeszélni. Azonban, ha nemi átalakítást óhajt és az ezzel járó csonkítást, ahhoz egyes nyugati országokban azonnal asszisztálnak a magánorvosok. Azok a mérhetetlenül felelőtlen -sok esetben csak saját vágyaikat kergető- szülők, akik a döntésképtelen és az akaratuknak teljesen kiszolgáltatott gyermekük nemi átalakítását végeztetik el, azok egy lelkileg és testileg is csonka, saját kezűleg megnyomorított csemetét „nevelhetnek” fel. A gyermeküket pedig egyfajta liberális cirkuszi különlegességként mutogathatják majd, mint saját gyengeelméjűségük és kegyetlenségük torz termékét. Ugyanis a gyermek nem a szülő saját testének kiegészítése, hanem egy tisztességes és körültekintően felelősségteljes módon -azaz testi, lelki és szellemi egészségben- felnevelendő jövőbeni felnőtt, akinek majd felnőttként lesz joga dönteni a saját életről a hatályos jogszabályok alkotta keretben.

Ahhoz pedig, hogy ezek a jogszabályok a többségi társadalom hagyományos értékeit tükrözzék és képviseljék, ahhoz érdemes a jelenben és a jövőben is korlátozni és egyben szankcionálni a fenti sorokban is ismertetett emberellenes ideológiát képviselők és támogatók nyilvános tevékenységét! Az pedig ne tévessze meg az embert, hogy ezt a káros műveletet szivárványos zászlóval álcázva hajtják végre, a szerencsétlen és a társadalom által megtűrt emberek hátán mászva, az emberi nyomor igazi vámszedőiként. 

A 20 legnagyobb összeget befektető szervezet a baloldalon, míg jobboldalon a legtöbbször adományozók 10-es listája. (forrás)