Legio_Szeged
Belföld // 2019.06.03

A Légió a (Mi) Hazánk… avagy újra szól a lejárt lemez.

A Francia Idegenlégió jelmondatának (Legio Patria Nostra) önkényes fordításával kezdhetjük meg annak a jelenségnek a rövid elemzését, amit a Mi Hazánk Mozgalom nevű friss nemzeti radikális párt keltett életre méltán elfeledésre ítélt állapotából. Mielőtt a történelmet kedvelő olvasók összeráncolnák a szemöldöküket, a szerző nem a 100 éve alakított Horthy-féle Nemzeti Hadseregre gondolt, hanem a 2006 után alakult Magyar Gárda sokfelé szakadt részeiről és annak politikai újrafelhasználásának szándékáról.

Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere és a Mi Hazánk Mozgalom elnöke beszédet tart Szegeden a Nemzeti Légió megalakulásának alkalmából. 

Az egyszeri politikakedvelőnek olyan érzése van Toroczkai László és társainak közéleti rohamosztag-formációja miatt, mintha egyszer csak időugrással újra 2007-et írnánk. Szinte minden stimmel. Toroczkai; erősen zselézett haj, aranylánc a nyakban, végletekig lerágott nemzeti radikális retorikai panelek. Ez kétségkívül Ő. Ha eltekintünk a színpadnak nem nevezhető kerti sörsátortól egy dolog hiányzik a múltból. Az érdeklődők és szimpatizánsok tömege. A sokaságot csupán néhány múltból ismerős elem, pár emberi bőrbe bújt nemzeti relikvia képviseli, a katonai boltok és nemzeti könyvesstandok örök közönsége. Látni fiatalokat is, őket bizonyára nem a nosztalgia mozgatta meg, hiszen még pelenkát hordtak a Gyurcsány-korszak és a Gárda aranyévei idején. Nem szeretné a szerző bántani a jó szándéktól vezérelt megjelenteket, hiszen szép és becsülendő dolog kiállni elvekért és nézetekért. Azonban bölcs dolog volna megfontolni azt, hogy ki mellett teszik meg ezt és milyen módon! Ebben a gondolkodásban segíthet az alábbi gondolatmenet;

A Nemzeti Légiónak egyetlen célja a Mi Hazánk Mozgalom reklámozása azáltal, hogy fizikai megjelenésével sajtófigyelmet generál. Ez a cikk sem született volna meg, ha nem számol be róla -erős szánalommal- jó pár olvasottabb hírportál. Tehát működőképes a dolog. Azonban hírnek lenni önmagában kevés. Kinek jelent dicsőséget egy hasábra kerülni mondjuk egy liberális hírplatformon például két „pride” reklám és három vulgáris kormánygyalázás között? A „Légiósnak”? Esetleg annak a pár normálisabb kiállású embernek, aki vonakodva ugyan de elfogadta Toroczkai kérlelésére a reklámarc szerepet? Sajnos úgy tűnik, hogy rossz üzletet kötöttek. Nem baj, tanulnak majd belőle.

A Magyar Gárdára volt valaha némi igény, hiszen a 2006-os utcai események sokszor brutális történéseire adott egy szervezett és radikális választ. A cigány-magyar viszonyok problémájának politikai haszonszerzésből vezérelt felnagyítása és a dühödt kormányellenesség sikeresen mozgatta meg a politikával elégedetlen hazafias emberek egy aktív szeletét. A szervezet 2007 augusztusi megalakítása „olaj volt a tűzre”, hamar ezrek menetelgettek fel és alá vidéken és a fővárosban. A kereskedelmi televíziók operatőrei egymással vetekedtek, hogy minél jobb, „félelemkeltőbb” képeket forgassanak a masírozó hétvégi harcosokról. Majd valamilyen megmagyarázhatatlan módon érkeztek a cigánygyilkosságok is, majd a Gárda már-már rendvédelmi feladatok ellátásával is „próbálkozott”. A választók fejében megkérdőjeleződött az állam erőszakmonopóliumának ténye. Jött a 2009-es EP-választás, a Jobbik első nagy sikere. Ezt a Gárda államhatalmat érintő provokáció-sorozata hozta nekik össze, a gárdistákat még a magát összerettegő SZDSZ a plakátjain is hirdette. Miután a Jobbik megkapta az EP-választáson, majd a 2010-es országgyűlési választáson a választói legitimációt és ténylegesen is politikai tényezővé vált, azonnal lecserélte a gárdamellényt és a bakancsot egy szép öltönyre. A Fidesz-KDNP pedig szépen learatta a Gyurcsány-korszak politikai és közbiztonsági krízisének termését, kétharmadát a politika mezőnek begyűjtötte nevető harmadikként a Jobbik és az MSZP között.

A gárdistákat pedig 2010 után szépen felőrölte a Fidesz-KDNP politikai akarata. Nem volt már semmilyen szükség rájuk, látványos, de valójában csak virtuális veszélyt jelentettek az államhatalomra. A hosszú kések éjszakája elmaradt, nekik szerencséjükre csak „barátnő-botrányokba” és más sikamlósan kellemetlen címlapsztorikban kellett elszenvedniük a szalámi-taktika alkalmazását. Ennek eredményeképp lett a cirkuszi sörényes vadállatból állatkerti fogatlan oroszlán. Eldobható reklámszatyorként vitte a szél szerteszét a gárdistákat, hogy egy-egy régi tagjuk ma úgy álljon Szegeden és más pártrendezvényen vigyázzállásba, mint ahogy a nejlonzsák a fák ágaira tapadva vészeli át a szeles ünnepnapokat. Csúnyán és szakadtan, funkciójától megszabadítva az idő által.

Egyeseknek ráment a családja, másoknak munkahelye bánta, Gárdistaként különösen nehéz volt elhelyezkedni a gazdasági világválság idején, hogy fizetni lehessen a devizahitel törlesztőrészleteket. Mások csak pár tank benzint és az oroszlános ruhapénzt áldozták be. Mindez miért? Azért, hogy betoljanak egy olyan pártot a parlamentbe, ami az első kanyarban megtagadta őket, majd amelyik a bejutás után 8 évvel lassan azzal kell szembenézzen, hogy lehet, hogy 2022-ben már nem ugorja meg az 5%-os országgyűlési küszöböt.

Ebben a műveletben részt vettek azok is, akik ma a Toroczkai pártjának vezetőségét alkotják, azonban ők a léket kapott Jobbikos hajóról gyorsan a Mi Hazánk nevű mentőcsónakba ültek át némi ellátmánnyal és zöldre festett vászonnal. A vitorlát gyorsan fel is húzták Ásotthalmon, a kormánypárti hátszél pedig az óriásplakátok és médiamegjelenés tekintetében az EP-választáson 3,3%-ot ért. A képlet adott. Itt az új párt, a régi emberekkel, 2022-ben új választások lesznek, valahogy vissza kellene repíteni a kedves képviselőket a parlamenti padsorokba. Indulna minden elölről. Az Alföld politikai géniusza pedig ekkor előkapta okostelefonját és megnyitotta rajta a névjegyzéknek azt a mappáját, amin ez a név szerepelt; „hasznos idiótáim”.

Ekkor a politikai hagyományőrző gépezet pedig lassan és recsegve, de újra mozgásba lendült, hogy jóhiszemű magyar emberek egyszerű lelkesedéséből faragjon népszerűségi százalékokat új teremtője számára. Magyar Gárda helyett Nemzeti Légióként. Mindegy, csak pörögjön az a lejárt lemez!

 

A Nemzeti Légió alakulógyűlése. A rendezvényt jelentős sajtóérdeklődés közepette rendezték meg. Célját elérte.