EP_Brüsszel
EU // 2019.05.25

Magyarok a brüsszeli érdekpiacon - Mi a valódi tétje az EP-választásnak?

Vasárnap éjfélre kiderül az EP-választáson induló magyar pártok erősorrendje. Magyarország 21 képviselőt küldhet a 751 db betölthető mandátummal bíró Európai Parlamentbe (EP). Ha beleszámoljuk a külhoni magyar nemzetiségű képviselőket akkor is kevesebb, mint az összesen betölthető mandátumok 3%-ról beszélhetünk. Ennyi erővel pedig nagy változásokat nem érdemes remélni. Természetesen figyelembe vehetjük azt, hogy a saját kedvenc pártunkhoz hasonló ideológiával rendelkező, hasonló politikát megvalósító vagy legalább hirdető más EU-s országokba tartozó pártok hogyan szerepelnek majd a választásokon. Ezek pedig vagy képesek egy EP-s képviselőcsoportba tömörülni, vagy ha nem túl nagy az ideológiai távolság vagy a történelmi és személyi sérelmek, akkor még együtt is működhetnek bizonyos ügyekben.

Azonban az EP nem alkothat törvényeket, csak szavazhat az elfogadásukról vagy elutasításukról. A jogszabály-javaslatok az Európai Bizottságból érkeznek, ami egyfajta kormánykabinet 28 taggal (minden tagországból egy fő). A bizottság tagjait és elnökét az Európai Unió Tanácsa (röviden a Tanács az EU-tagállamok kormányainak adott szakterületért felelős minisztereinek testülete) jelöli, az EP szavaz az elfogadásukról, majd pedig a 28 EU-tagállam állam és kormányfőit ( de facto vezetőit) tömörítő Európai Tanács is dönt az elfogadásukról.

Tehát az Európai Bizottságból érkeznek a jogszabály-javaslatok, amit az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának kell elfogadnia közösen. Az általános irányvonalról a negyedévente találkozó EU-s országok vezetői, azaz az Európai Tanács dönt. (Ez utóbbit ne tévessze össze a Tisztelt Olvasó az Európa Tanáccsal, ami regionális nemzetközi szervezet és az EU-tól független.)

Miután ebbe a szép és pofonegyszerű szervezeti felépítésbe belepillantottunk, így felmerül a kérdés, hogy miképp lehet itt egyetértést elérni bármiben is? Itt jönnek szóba a lobbisták. Mivel a politikai döntéshozatal lényegében érdekekkel való üzletelés ezért az adott érdekegyezéseket könnyen meg lehet olajozni a korrupció különböző (legális és illegális) formáinak alkalmazásával. Az EU döntéshozatalát több, mint 30 ezer lobbista ügynök „harmonizálja” a drága vacsoraasztalok, kuplerájok, különleges tanulmányutak és gyárlátogatások, luxusajándékok, érzékeny információk és kölcsönös szívességek közepette. A lobbistákat természetesen nem csak a világcégek, szakszervezetek, NGO-k, ideológiai alapú nemzetközi érdekcsoportok, hanem az EU-n kívüli kisebb és nagyobb hatalommal rendelkező országok is használják. Itt is természetesen a legerősebb és leggazdagabb érdeke érvényesül. Ezekkel együtt már több, mint 9800 szervezet 90 ezer lobbitevékenységet folytató személyéről beszélhetünk. Pontos számot sajnos nem lehetséges megadni.

Tehát ha nagyon sarkítunk a feladványon, akkor minden EP-képviselőre legalább 40 lobbista jut (ha csak a 30 ezres adatot vesszük alapul). Ezek után ne is csodálkozzunk, hogy miért is van ekkora tülekedés a pártok között azért, hogy ki hány képviselőt tud küldeni a megvehető politikusok földi paradicsomjába, Brüsszelbe (és néha Strasbourgba is, amikor ott ülésezik az EP). Brüsszel lényegében egy hatalmas piactér, érdekeket, döntéseket adnak vesznek. A pártok pedig kínálják magukat. Ha itthon csak minimális támogatottsággal is rendelkeznek, attól még az általuk megjelenített témát vidáman tudják reklámozni származási országukban, az EP-képviselők majd pedig az üzletnek megfelelően szavaznak az egyes jogszabály-javaslatoknál. Mindenkinek megéri ez, kivéve az egyes „európai polgárt”. Persze amikor már a harmadik menekülttábor nyílik 10 km-en belül, akkor még a jóléttel lekenyerezett német Hans és a francia Pierre is elgondolkozik, hogy valami itt nem oké. Természetesen az EP-választáson inkább az olyan témák a divatosak, mint a klímaváltozás, bérunió, minimálnyugdíj és minimálbér, korrupció. Mindegy mi, csak a lényeggel ne kelljen foglalkozni.

Előfordulhat, hogy mondjuk Hans és Pierre bevándorlásellenes pártok képviselőit küldi az EP-be. Ez utóbbiakat a lobbisták pedig nem a bevándorlástámogatással és mézesmázos humanizmussal fogják zaklatni, hanem mondjuk a hagyományos ipari tevékenységek támogatásával, a dízelautók piacának fenntartásával vagy a mezőgazdasági génmanipulált vetőmagvak szabályozásától való eltekintéssel. Esetleg USA, Izrael, Kína vagy Oroszország érdekeinek megfelelő szavazással. Valamit valamiért. Ha pedig egy képviselő valamilyen belső gerincesség okán nem lehetne meggyőzhető, akkor majd megveszik a többi képviselőt. Van belőle még másik 750 db.

Sajnálatos módon nem lehet sehogy sem kikerülni az üzletkötést, mert akkor az adott képviselőcsoport és az adott hazai érdekeket megjelenítő párt stratégiai hátrányba kerül a politikai piacon. Azonban meg lehet válogatni, hogy kikkel üzleteljen az adott képviselő. Üzletel-e azokkal az érdekcsoportokkal, melyeknek érdekei egybeesnek a magyar emberek -választók- szubjektív módon feltételezett céljaival? Kik azok az élelmiszeripari nagyvállalatok, akik mondjuk GMO-ellenesek, kik azok az érdekcsoportok, akik a sok afrikai bevándorló miatti utcakép-változás és biztonsági fenyegetés miatt üzleti sérelmet szenvednek? Kik azok, akik a nép kényelmét érintő infrastrukturális beruházásokat hajtanának végre hazánkban a támogatásért cserébe? Kik azok, akik munkahelyeket hoznának Magyarországra, hogy mérsékelni lehessen a kivándorlást és itthon lehessen tartani a képzett magyar munkaerőt? A magyar EP-képviselők feladata ez kell, hogy legyen, a magyar érdeknek megfelelő döntéseket meghozni és üzletelni.

Ennek ellentéte pedig az a magyarországi EP-képviselő, aki „fordítva van bekötve”. Aki pártját és magát csak úgy tudja itthon fenntartani, ha a magyar emberek érdekeinek ellentmondó üzleteket köt, aki azt nézi, hogy a lobbisták érdekeit hogyan tudja a legjobban megjeleníteni, kiszolgálni. Ők általában „erős, egységes, teljesen egyesült Európát” kiáltanak, hogy a lobbisták az országok és EP-képviselőik közti piaci alkuban a lobbisták dolgát könnyítsék meg. Tehát, hogy ne az országok és EP-képviselőik válogassanak a lobbisták ajánlatai között, hanem inkább a lobbisták válogathassanak az érdekeik teljesítését akaró országok közt. Nem ugyanaz a képlet. Előbbiben az országok járnak jól, utóbbiban pedig az intézményeken kívüli befolyásoló erők (lobbisták, nagyvállalatok, ideológiai nemzetközi érdekcsoportok, nagyhatalmak stb).

A „Nemzetállamok Európája” koncepció tehát arról is szól, hogy miképp lehetséges elérni azt, hogy az érdekcsoportokkal való jó üzlet megkötésének joga ország vezetésének hatáskörében maradjon és az saját érdekeinek megfelelően döntsön. Az „Európai Egyesült Államok” pedig ennek ellenkezőjéről szól, ahol bábként mozgathatják a nagyvállalatok, nagyhatalmak és érdekcsoportok a tagállamokat.

A leírásból nyilvánvaló, hogy az EU rendszerének lényege a korrupció, azonban nem mindegy, hogy ebből az üzletelésből kik részesülnek előnyben. A mondás szerint „az a rossz korrupció, amiből mi kimaradunk”. Itt a „mi” a magyar népet és választott politikai elitjét jelenti együtt.

Ezen túl a szavazópolgár arról is döntést hoz a szavazatának leadásával, hogy melyik pártokat szeretné a jövőben az országgyűlési munka közelébe engedni. Kik lesznek azok a pártok, melyek sikerrel futhatnak neki majd a 2022-es országgyűlési választásoknak az EP-választások „helyosztó” kvalifikációs torna eredményének tudtában? Kik kapnak szimbolikus felhatalmazást az üdvös vagy inkább kártékony parlamenti munkájuk folytatására? Mekkora elánnal foghatnak bele a pártok az őszi önkormányzati választásokra való felkészüléshez? Ez pedig a nyilvánvaló belpolitikai hozadéka lesz az EP-választásoknak.

A választás nagy kérdése az, hogy sikerül-e jelentős többségben olyan képviselőket küldeni az EP-be, akik Magyarország érdekeit képviselik Brüsszelben, vagy inkább csak olyanokat, akik erre a feladatra képtelenek? A fekete-fehér jelszavakon és a propagandatermékek vágyakkal játszó szólamain túl ez a tétje a vasárnapi voksolásnak.

Az Európai Parlament ülésterméről készült ritka kép, amikor a képviselők bent tartózkodnak.