Az USA-Kína kereskedelmi háború törésvonalai | Magyarország.ma
Külföld // 2019.05.12

Az USA-Kína kereskedelmi háború törésvonalai

A világ gazdasági körei és szakértői tűkön ülve várták, hogy a héten milyen formában ér véget az Egyesült Államok és Kína között dúló – egyesek szerint a világ új gazdasági szuperpozíciójárt zajló – kereskedelmi csörte. Az elmúlt hónapokban egyértelművé vált a ezen gazdasági érdekcsoportok számára, hogy ez így tovább nem mehet – egyszerűen túl sok pénz forog kockán.

Kína feladja a kulcs elvét?

A Trump kormányzat az elmúlt hónapokban azt kommunikálta, hogy egy jó megállapodás fele tartanak Kínával. Ennek része volt az is, hogy Peking állítólag beleegyezett, hogy az amerikai vállalatoknak ezentúl nem kell a minden külföldi cég számára kötelező kínai regulációnak eleget tenniük a technológiai tudás kínai kormánnyal való megosztására vonatkozólag. Ez a reguláció így konkrétan leírva ugyan nem létezik, de Kína minden alkalommal, amikor ilyen vádak érik, azzal védekezik, hogy az ott gyártást létesítő cégek önként egyeztek bele a technológia megosztásába – és erről aláírt szerződések vannak.

Liu He, Kína miniszterelnök-helyettese és az Egyesült Államok államkincstárának vezetője Steven Mnuchin beszélgetnek amint épp elhagyják Az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviselőjének Hivatalát, Washington, 2019 május 10. | Magyarország.ma

Liu He, Kína miniszterelnök-helyettese és az Egyesült Államok államkincstárának vezetője Steven Mnuchin beszélgetnek (kép bal oldala) amint épp elhagyják Az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviselőjének Hivatalát, Washington, 2019 május 10.

Az elmúlt évtizedekben a pekingi vezetés ugyanis sikeresen transzformálta a külföldi cégektől kényszerítéssel megszerzett tudás segítségével az addigi gyártóüzem Kínát egy már-már technikai társadalommá. Peking szemmel láthatóan tehát az említett technológia-megosztás reguláció mentesítéssel nem veszít sokat, hiszen feltételezhetően már megkapta, amit akart.

Donald Trump amerikai elnöktől láthatóan azonban mégis nyugtalanok lesznek Kínában. 2018 december 1-én ugyan „tűzszünetet” hirdettek a felek a kereskedelmi háborúban, de ez az időszakot természetesen mindkét fél másra használta fel. Az USA a Tajvan-kérdés folyamatos napirenden tartásával próbálja idegesíteni távol keleti „partnerét”, valamit Trump Twitter mikroblog kommunikációja is nyugtalanságra adhat okot Kínában. Az Egyesült Államok elnökének legutolsó, potenciálisan több vámot belengető 2019. május 5-ei mikroblog bejegyzésére a Kínai tőzsde zuhant 7%-ot, egyes elemzők szerint 8%-ot. Ez elérte az orosz RTS indexet is, ami 1,5%-os csökkenéssel reagált.

Mi lehet az USA célja?

A fenti stratégiák kombinálásával az Egyesült Államok feltételezhetően két dolgot szeretne elérni.

1) Megkeresni a kínai tűréshatárt.

Eddig úgy néz ki, hogy a pekingi vezetést nem lehet csak úgy kimozdítani az előre lefektetett stratégiai irányvonalról. A Trump adminisztrációnak tehát le kell tesztelnie a Kínai piac stabilitását, és hogy meddig feszíthetik a húrt.

2) Elbizonytalanítani a Kínába gyártást vagy kutatás-fejlesztést kihelyezett, illetve a kihelyezésen most gondolkozó multinacionális vállalatokat.

A Trump kormányzat egyértelműen kommunikálja, hogy a kutatás-fejlesztés helye – ezáltal a legnagyobb hozzáadottérték-képződés helye is – nincs máshol, mint nyugaton, azaz ezen belül is az Egyesült Államokban.

A fenti gondolatmenetet arra alapozhatják, hogy a tendencia, miszerint Kína lesz a világ vezető technológiai nagyhatalma 2030-ra, megfordítható.

Habár az USA ebben a kérdésben elfoglalt pozíciójából látható, hogy a Trump-kormányzat stratégiájában benne van a gyors eredmények elérése, hogy ez segíthessen a jelenleg ielnök újraválasztási kampányában. Kína megregulázása és az USA- Kína kereskedelmi mérleg helyrebillentése pedig olyan kampánytéma, amivel szemben a demokrata jelöltek egyszerűen semmit nem tudnak felmutatni. Az Alexandria Ocasio-Cortez féle „Green New Deal” még inkább a vicc kategóriába kerül a mellett, hogyha Donald Trump évi hozzávetőlegesen 300 milliárd USA dollár összeget képes ajándékba „kiharcolni” Kínától. Annak esélye, hogy a demokrata jelöltek sikeresen építik be a kommunikációjukba az általános drágulást kicsi, hiszen a vámok kivetésével a Trump-kormányzat is felkészülhetett már erre.

Kínai problémák?

Mi kényszeríthette Kínát arra, hogy – állítólag – feladja a technológiai transzferre vonatkozó követelését? Ahogy tudjuk, a kínai gazdaság jellemzően kirobbanó GDP-mutatókat prezentál. Csak 2017-ben 6,8%-os gazdasági növekedést volt képes Kína felmutatni, ami önmagában is pédaértékű. Lehetne. Az USA első körös tarifái Kínát arra kényszerítették, hogy az elmúlt 10 hónapban 25%-os vámot fizessen az USA-ba behozott hozzávetőlegesen 50 milliárd USD értékű techikai termékekre, valamint 10%-os vámot további 200 milliárd értékű, nem-technikai behozatalra. Ez visszalassította a Kínai gazdaság dübörgését „csupán” 6,4%-ra az első negyedévben. Habár a szám önmagában még mindig impresszív, Kínának utoljára ilyen alacsony növekedése 1990-ben volt. A Trump kormányzat az említett 10%-os vámot most 50%-ra emlete a fenti, 200 milliárd dollárnyi kínai importon, ami összesen 5700 termékkategóriát érint.

Donald Trump arcképe egy pekingi újságos standján | Magyarország.ma

Donald Trump arcképe egy pekingi újságos standján

A nyugati gazdasági lapok szerint a 2010-es évek Kínai gazdasági növekedése ugyan nem megkérdőjelezhető, de a folyamatosan növekedő kínai vállalati hitelfelvételnek köszönhető. Ettől viszont az első negyedéves számai Kínának még rosszabb megvilágításba kerülnek.

A fent említett Tajvan-stratégiával se játszik a véletlenre az USA. Habár Peking folyamatosan fejleszti a haderejét, a világ vezető katonai hatalma a mostanában elszenvedett arcvesztések ellenére még mindig az Egyesült Államok. Emellett a washingtoni vezetés nyíltan bonyolítja az F-16-os fegyverüzletet Tajvannal, valamint az USA külügyminisztériuma ujgur muszlimokkal való találkozói is ébresztő jelleggel hathatnak Kínára.

Hogyan tovább?

Habár a Trump-kormányzat első látásra megszorongatja Kínát, a dolog nem ilyen egyértelmű. Ugyan Trump folyamatosan „kiemelkedő gazdasági eredmények”-ről beszél, érdemes nem elfelejteni, hogy rengeteg USA-beli válallat használja Kínát mint bázist az olcsó gyártási lehetőségek miatt az alacsony áraikhoz. Az Amerikai Ruházati és Lábbeli Egyesület már kiadott egy figyelmeztetést, miszerint hogyha az elmúlt napokban bevezetett vámok tartósan maradnak, akkor egy átlagos, 4 tagot számláló amerikai család csak ruházkodásra költött éves összege előreláthatólag 500 USD-val (~144.000 HUF) növekszik. Ehhez az amerikai társadalom nincs hozzászokva. Kérdés, hogy meddig tudja Trump „hurrá” kommunikációja feledtetni az emberekkel, hogy az új mobiltelefont és Nike cipőt mostantól negyedével többért vehetik csak meg.