syria war
Közel-Kelet // 2019.05.02

Új proxy háború Szíriában - ki mellé áll Asszád kormánya ?

A szíriai polgárháború a végéhez közeledik. Az Iszlám Államot szinte teljesen felszámolták. A terrorszervezet egyedül egy kis területet tart a fennhatósága alatt az ország délkeleti részén – Dajr ez-Zaur tartományban. Országszerte felbukkannak ugyan kisebb kormány-ellenes, illetve iszlamista csapatok, de a szír kormány az ország nagy részét megtisztította a felforgató elemektől. Ugyanakkor az idegen országok, akik – kisebb-nagyobb részben aktív szerepet vállaltak a polgárháborúban – továbbra is saját geopolitikai érdekeiket szeretnék érvényesíteni a közel-keleti országban. Bizonyos esetekben viszont ezek az érdekek egymással szembe helyezkednek, ami egy újabb proxy háborút eredményezhet Szíriában, illetve komoly döntés elé állíthatja a damaszkuszi kormányt.

Az új proxy háború első sorban Észak-Szíriát érintené, viszont hosszú távon – figyelembe véve a különböző országok (pl.: Irán) katonai befolyását a térségben – az egész országra kiterjedhet. Egy magát meg nem nevező szír kormányközeli forrás szerint az idegen országok között két szövetség alakult ki a közelmúltban. Az egyik Törökország és Irán, míg a másik Oroszország és Szaúd-Arábia együttműködését hivatott elősegíteni.

Törökország és Irán nemrégiben egy katonai együttműködésről szóló paktumot írt alá, melynek célja, hogy a két ország közös hadműveleteket hajtson végre Irak és Szíria északi területein. A hadműveletek – az USA által támogatott – kurd milíciák (YPG, PKK, SDF) ellen irányulnak. A kurdok hosszútávú célja, hogy amerikai és izraeli támogatással megalapítsák a saját államukat. Ez az USA számára előnyös lenne, mivel így a Szíriából való kivonulás ellenére is meghatározó pozícióban maradna a térségben és megfigyelés alatt tarthatná az ún. síita félhold országait, valamint az utóbbi időben megromlott diplomáciai kapcsolatok végett, nyomást tudnának gyakorolni Törökországra is. Irán és Törökország számára viszont jelentős veszélyeket hordoz magában a kurd állam koncepciója, mivel – amennyiben megvalósulna – az komoly szinten felborítaná a két ország területi integritását. Mindeközben Oroszország és Szaúd-Arábia egy olyan megállapodást próbál kidolgozni, amely elősegítené a damaszkuszi kormány és a kurdok vezette SDF közötti békét. Szaúd-Arábia jó kapcsolatot ápol az SDF-hez tartozó szunnita vallású arab törzsekkel, főként az Észek-Szíria legerősebb törzsének számító Shammar törzzsel. Szaúd-Arábia törzsi kapcsolatai kulcsfontosságú szerepet képeznek abban, hogy úgymond „meggyőzzék” az SDF vezetését az Asszád kormányával való együttműködésről. Mivel Moszkva erős szövetségese a damaszkuszi vezetésnek, így érdekében áll az észak-szíriai helyzet mielőbbi stabilizálódása.

Az aktuális hadi helyzet Szíriában. Vörössel vannak jelölve a kormány által ellenőrzött terület, feketével az Iszlám Állam utolsó állása, narancssárgával a kurdok által ellenőrzött területek Szíria északi részén. Amint az a térképen is látszik, a kurdok jelentős méretű területet tartanak ellenőrzésük alatt, így a szír kormánynak mielőbbi érdeke, hogy megegyezés szülessen a kurd vezetőkkel az ország egységének érdekében. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy az USA támaszpontjai - kettő kivételével - mind az általuk támogatott kurd fegyveresek területein található. 

Irán Törökországgal való együttműködése – a kurdok elleni fellépés mellett – a Teherán és Damaszkusz közötti olajkereskedelemre is kiterjed. Irán a legnagyobb külföldi olajexportőr a Szíriai Arab Köztársaságban. A perzsa állam olajexportjára vonatkozó szankciók miatt, Teherán nem tudja az olaját – a szír kormánytól bérelt - latakiai kikötőkbe szállítani. Emiatt – egy alternatív szállítási útvonal reményében - Törökországhoz fordult segítségért. Törökország – megfelelő anyagi részesedésért cserébe – Irán rendelkezésére bocsájtotta a nyugati kikötőit, így az iráni olaj Törökországon keresztül érkezik Szíriába. Ugyanakkor a damaszkuszi kormány ellenezte az Irán ás Törökország közötti megállapodást. A kormányzati forrás szerint, az is jobb megoldás lenne, ha a konfliktusokkal terhelt területeken szállítanák az olajat az országba. Állítólag a kormány igyekszik lépéseket tenni ennek megvalósulása felé. A forrás továbbá azt is elmondta, hogy kezd kialakulni egyfajta bizalmatlanság Teheránnal szemben a szír kormány részéről. Ennek az az oka, hogy az iráni külügyminiszter damaszkuszi látogatása után egyből Ankarába repült, hogy közölje a törökökkel, a szír kormánnyal kapcsolatos legfrissebb információkat.

Az iráni külügyminiszter Javad Zarif és Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter Ankarában.

Oroszország szoros kapcsolatot tart fenn Szaúd-Arábiával. Ennek oka, hogy az Öböl-királyság a Közel-Kelet egyik legerősebb országa, így az egyik legfontosabb békeügynöknek bizonyul a régiót érintő konfliktusokban, ahogyan azt a fentebb említett SDF-el folytatott kommunikáció is bizonyítja. Oroszország ezért a szaúdi kormány segítségével igyekszik béketárgyalásokat kezdeményezni a közel-keleti országok között.

Moszkva célja, hogy szaúdi közvetítéssel megszüntesse a szír kormány és az arab törzsek közötti ellentétet, melynek a hosszútávú eredménye az lenne, hogy kommunikáció kezdődjön Damaszkusz és Rijád között. A szír kormánynak újjáépítési forrásokra van szüksége és – mivel a polgárháború végett részben átrendeződtek az erőviszonyok a térségben – Szaúd-Arábia potenciális befektetési lehetőséget lát Szíriában. Továbbá szintén közvetítői szerepet tudna játszani egy esetleges Egyesült Államokkal való megállapodás létrehozásában.

Szíria szoros szövetséget ápol Iránnal. Ugyanakkor a szír kormány nem nézi jó szemmel a perzsa állam Törökországgal és Katarral való együttműködését, mivel az utóbbi két ország a szíriai lázadók legnagyobb támogatója volt az Arab-tavasz idején. Továbbá Irán, Törökország és Katar egy saját szövetséget képez a Közel-Keleten, mely főként a palesztinokra fókuszál, így Szíriának nem sok haszna származna a velük való kooperációból. Ebből adódóan – az üzemanyagválság és az újjáépítési források hiánya végett – könnyen lehet, hogy élni fognak az oroszok által felkínált lehetőséggel Szaúd-Arábiát illetően.

Emellett érdemes megemlíteni, hogy Izrael sem nézi jó szemmel az irániak jelenlétét Szíriában. Az izraeli légierő számos alkalommal intézett légitámadást az Iráni Forradalmi Gárda célpontjai ellen. Tel-Aviv szerint aggodalomra ad okot, Irán egyre erősödő befolyása a térségben. A jelentések szerint Teheránnak 12 ezer katonája állomásozik Szíriában. Továbbá – miután a szír kormány rendelkezésükre bocsájtotta Latakia kikötőjét, az irániak egy katonai bázis építésébe kezdtek a tartományban. Amennyiben ez felépül, akkor Irán ki tudja terjeszteni érdekeltségeit a Földközi-tengerre is. Az izraeliek szerint ez jelentős veszélyeket hordoz magában ezért - ha a katonai bázis felépül – kénytelenek lesznek légitámadást indítani Latakia felé is.

A Latakiában található kikötő, melyet az irániak már használnak. Ennek közelében épül az iráni katonai bázis.

Oroszország viszont Iránnal is kiemelkedően jó kapcsolatokat ápol. Azzal, hogy Irán bebiztosítja magát Latakiában közvetlen hozzáférési utat biztosít Oroszország számára a Földközi-tengerhez az Irakon és Szírián keresztülhúzódó vasútvonalon. Emiatt Moszkvának nem áll érdekében, hogy csökkenjen az iráni jelenlét Szíriában.

A szíriai kormány nehéz döntés előtt áll. A kormányzati forrás szerint a damaszkuszi vezetés több lehetőséget lát a Szaúd-Arábiával való együttműködésben, mint az Irán és a Muszlim Testvériséggel szimpatizáló országok koalíciójához való csatlakozásban. A Muszlim Testvériséget 1982-ben kitiltották Szíriából. Szaúd-Arábia és szövetségesei terrorszervezetként kezelik a Muszlim Testvériséget. Ugyanez a helyzet Egyiptom esetében is, akivel szintén együttműködési lehetőségeket tervez a damaszkuszi kormány. Továbbá Donald Trump amerikai elnök keddi nyilatkozata szerint tervbe van véve, hogy az USA hivatalosan is terrorszervezetté nyilvánítsa Muszlim Testvériséget. Katar és Törökország viszont támogatta a szervezet tevékenységét Szíriában. Ebből adódóan logikusnak tűnik, hogy a kormányzat nem akar együttműködni velük a közeljövőben.

Oroszország iránymutatása minden bizonnyal hatással lesz az Asszád-kormány jövőbeli lépéseire. Moszkva – Iránnal ellentétben – szélesebb körű kapcsolatokkal rendelkezik a régióban. Közvetlen kommunikációt folytathat Teherán ellenfeleivel is – Izraellel és Szaúd-Arábiával. Asszád nem szeretne elszigetelt maradni az arab világban és ezt Irán nem tudja garantálni számára, Oroszország viszont igen. Ugyanakkor – mint ahogyan azt fentebb is kifejtettük, Oroszországnak kedvező az irániak jelenléte Szíriában. Bárhogyan is dönt a kormányzat, a döntés komoly hatással lesz a háború további kimenetelére, valamint a közel-keleti erőviszonyok jelenlegi felállására.