Kalifa Haftar és Salman bin Abdulaziz, 2019 március 27. | Magyarország.ma
Külföld // 2019.04.13

Az USA újraértékeli az Arab Tavasz „eredményeit” - vajon egy tábornok-elnök jobban jövedelmező, mint a demokrácia?

Vezető kép: Kalifa Haftar és Salman bin Abdulaziz szaúdi uralkodó 2019. március 27-ei találkozója.

A Wall Street Journal 2019. április 12-én közzétett jelentése szerint Kalifa Haftar tábornagy, a líbiai Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNH) vezetője a legutolsó, 2019. március 27-ei Szaúd-Arábiai látogatása során több tíz millió dollár pénzbeni, és egyéb támogatást kapott hadifelszerelések formájában a Tripoli elleni támadásához. A hírek szerint a pénzt elsősorban a Tubu és Tuareg törzsek megvásárlására és a LNH harcosainak kifizetésére szeretné használni Haftar.

A képen a Líbiai Nemzeti Hadsereg katonája látható egy 9K32 Strela-2 MANPAD-al pózolni, előtte egy 1PN79-M és egy 1P45-1 optika látható | Magyarország.ma

A képen a Líbiai Nemzeti Hadsereg katonája látható egy 9K32 Strela-2 MANPAD-al pózolni, előtte egy 1PN79-M és egy 1P45-1 optika látható. A 1PN79-M optika jelenléte arra enged következtetni, hogy külföldi fegyverszállítás történt, mert Moammer Kadhafi 9M133 Kornet tankelhárítói nem ilyennel kerültek leszállításra - tehát zsákmányolni se tudták.

Haftar látogatása alatt a hírek szerint találkozott Salman bin Abdulazizzal szaúdi uralkodóval, fiával, Mohammed bin Salman szaúdi koronaherceggel, valamint a szaúdi titkosszolgálat vezetőjével és a szaúdi külügyminiszterrel is.

A találkozó több kérdést is felvet.

Az USA a pénzügyi fedőállamán, Szaúd-Arábián keresztül pénzelheti Haftart?

A megoldást az Egyesült Államok előszeretettel alkalmazza az arab világ béli felforgató politikája kapcsán. Ha megnézzük, az összes rendszerváltó konfliktus mögött ott állt Szaúd-Arábia pénzzel – jellemzően az USA kérésére. Ez a finanszírozási minta igaz a 2011-es Szír, 2011-es líbiai és a mostani India-Pakisztán összetűzésre is.

Az arab országokban a rendszerváltó megoldás nagy vonalakban annyiban merült ki, hogy az eltávolítandó arab vezető ellen hirtelen „elégedetlen” tömegek tűnnek fel országszerte, amik nagyon gyorsan hatalmas nyilvánosságot kapnak jellemzően a BBC, CNN és egyéb nemzetközi lapok hasábjain. A nemzetközi közösség nyomására jellemzően ezek a leváltani kívánt „diktátorok” nem mernek fellépni az egyre erőszakosabb, külföldről pénzelt tüntetők ellen – azonban a hatalmukról sem akarnak lemondani. A felháborodott nemzetközi közösség tagállamai általában olyan USA-csatlósok, akik erős pénzügyi függésben vannak az Egyesült Államoktól, vagy IMF-hitel, esetleg befektetések lettek nekik ígérve.

Emmanuel Macron és Kalifa Haftar, Franciaország ismét szívesen látott vendég lenne Líbiában | Magyarország.ma

Emmanuel Macron és Kalifa Haftar. Franciaország ismét szívesen látott vendég lenne Líbiában.

Az emberi nézőpontra visszatérve - jellemzően a „tömegek” - esetenként csak pár száz fő, de a legújabb USA-projektben Venezuelában immáron van, hogy a fizetett tüntetők el se mennek a tüntetésekre – hamar követelni kezdik az adott „diktátor” távozását. Érdekes módon a jóléti intézkedések bevezetésére vonatkozó követelés elmarad a tüntetők kívánságlistájáról általában az első tüntetés után.

Habár a „demokratikus” váltás eleinte sikeresnek tűnt az USA nézőpontjából annyira, hogy a tartalékban tartott embert, Kalifa Haftart – aki az USA-ban volt „politikai” menekült 30 évig, és Virginiában lakott a családjával – az Egyesült Államok visszatette volna tartalékba. Az USA a 2011-es Moammer Kadhafi elleni forradalom sikere után inkább úgy döntött, hogy az ENSZ által is támogatott Nemzeti Megállapodás Kormánya (NMK) lesz megfelelő a líbiai olajkitermelés és olajkiviteli ellenőrzésre. Az NMK természetesen azonnal elvetette a Moammer Kadhafi-féle tervet, hogy az olajért arannyal kellene fizetni, és a régi, petrodollár megoldás ellen tette le a voksát.

Mi haszna ebből az Egyesült Államoknak, illetve miért kell mégis lecserélni a Nemzeti Megállapodás Kormányát?

Moammer Kadhafi líbiai országlása idején Líbia napi 1,5 millió hordó olajat termelt, azonban Kadhafi több elképzelésével is veszélyt jelentett ennek a kitermelésnek az USA-általi felügyeletére. A líbiai „forradalom” után a Nemzeti Megállapodás Kormánya azonban 2015-ig pusztán csak napi 500.000 hordó kitermelését tudta biztosítani, egy 66%-os visszaesést jelentett. Habár az ENSZ-t leginkább az NMK által biztosított „demokratikus” folyamatok érdekelték, az USA-t az olajkitermelés és annak nemzetközi felügyelete, az abból befolyt pénz külföldi bankokban való elhelyezése érdekelte. Mivel az NMK nem teljesített megfelelően, ezért mennie kell.

Látható, hogy az Egyesült Államok profitabilitási szempontból felülbírálja líbiai politikáját, és inkább visszatér az „elnök-tábornok” recepthez, amikor elég csak egy embert és annak a körét megvesztegetni vagy megfenyegetni egy komplett parlament helyett.

Ráadásul ez az Afrikában a mai napig jellemző rendszer sokkal nagyobb termelékenységet biztosít a felügyeleti jellege miatt, mint bármilyen demokratikus berendezkedés.

A Líbiai Nemzeti Hadsereg harcosai indulnak Bengáziból a Kalifa Haftar parancsnoksága alatt Tripolit ostromló csapatoknak segíteni, LÍbia, 2019. április 7. | Magyarország.ma

A Líbiai Nemzeti Hadsereg harcosai indulnak Bengáziból a Kalifa Haftar parancsnoksága alatt Tripolit ostromló csapatoknak segíteni, LÍbia, 2019. április 7.

Ezt a visszatérési kísérletet láthatjuk élőben Líbiában. A kérdés Izrael állam oldaláról jöhet majd, hiszen Izrael számára az a hasznos, hogyha a környező arab országok még országszinten se egységesek, hanem megosztják őket törzsi-nemzetségi villongások és nem tudnak egységes külpolitikát képviselni.

Mi haszna ebből az Európai Uniónak?

Habár felfedezhetünk az EU részéről egy halk tiltakozást, ami a harcok befejezésére szólít fel Tripoli környékén, azonban látható, hogy a Líbián és utána a Földközi-tengeren keresztül érkező migránstranszportok leállása nagy politikai nyereményt hozhatna az EU jelenlegi vezetésének, ami már-már elveszteni látszik a harcot a bevándorlásellenes erőkkel szemben, mint például az EU aspektusából renitens magyar miniszterelnök, Orbán Viktor. Ha az új líbiai kormány – legyen az akár egy elnök-tábornok által megszervezve – lezárja a tengeri útvonalakat, akkor a tehetetlenségéről híres brüsszeli vezetés ezt kommunikálhatja saját sikerként is, ezzel megingatva a migráció miatt a balközéptől elfordult szavazókat.

Mi haszna ebből Oroszországnak?

Oroszország hagyományosan mindig is jobban meg tudta értetni magát az arab világban azokkal a vezetőkkel, akik a Korán által is elfogadott erőszakos hatalomátvétellel jutottak pozícióba. Habár Oroszország 2019. április 6-án egy langyos hangvételű közleményben tagadta, hogy Haftar tábornagynak segítenének, 2016 és 2017 folyamán Oroszországban kezeltek súlyos sérült LNH katonákat, és az oroszok nyomtatták a pénznyomdáikban az új líbiai dínárt, amit a Haftar-féle tobruki kormány használ mint hivatalos fizetőeszközt azóta is.

Oroszország a hírek szerint a zsebében egy egyezménnyel, ami két katonai bázist létesítéséről szól Kelet-Líbiában már nem aggódik mi történik akkor, hogyha Kalifa Haftar jut hatalomra mégis.