nuclear
Külföld // 2019.04.11

Lengyelország lenne az elsődleges áldozata egy Oroszország elleni nukleáris támadásnak

Waldemar Skrzypczak nyugalmazott tábornok a lengyel médiának adott közelmúltbéli interjújában arról beszélt, hogy egy esetleges – NATO által indított – Oroszország elleni nukleáris támadás jelentős veszélyeket hordoz magában Lengyelországra nézve. Állítása szerint a hidegháború idején katonatisztek által előterjesztett – ún. demográfiai előírás – alkalmazására lenne szükség, ahhoz, hogy a lengyel nép fennmaradjon egy nukleáris háború után.

Skrzypczak megjegyezte, hogy az ország keleti részében található katonai létesítmények vezetői keményvonalas orosz-ellenességet képviselnek. Ennek bizonyítéka, hogy üdvözölték a NATO kelet-európai terjeszkedését Oroszország határai felé, valamint pozitívumként értékelték, hogy a lengyelországi harcászati infrastruktúra fejlesztés keretei között amerikai típusú – HIMARS – rakétavédelmi rendszert vásárolt a kormány, melyet az ország keleti részébe telepítenek. A nyugalmazott tábornok ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy egy Oroszország elleni nukleáris támadás végzetes következményekkel járhat Lengyelország számára.

Az USA kilenc katonai létesítménye Lengyelországban. Februárban egyeztek meg egy újabb támaszpont létesítéséről, melyet az ország keleti részébe fognak telepíteni.

A nukleáris háború Lengyelországot érintő következményeinek kérdése már a hidegháború idején is felvetődött, Herman Kahn amerikai jövőkutató – az első csapás – doktrínája kapcsán – miszerint az atomháború csak úgy nyerhető meg, ha Washington méri az első csapást Moszkvára. Ennek a lépésnek viszont Lengyelország is áldozatául esne. Emiatt a lengyel katonai vezetők Tadeusz Tuczapski tábornok javaslatára – aki akkoriban a hadsereg főparancsnoka volt - felvázolták az úgynevezett „demográfiai elővigyázatosság tervét”. A terv szerint Lengyelország fennmaradásához egy speciális atombunkerbe kellene tömöríteni 100 férfit és 200 nőt, akik egy nukleáris holokauszt után az újjászülető lengyel nemzet magját képeznék.

A felvetést – ízléstelenségre hivatkozva – többen ellenezték, viszont Tuczapski reálisnak gondolta, mivel sok magasrangú lengyel katonatiszt aggódott Lengyelország fennmaradása miatt. Állításuk szerint egy hagyományos háború is komoly károkkal járna a polgári lakosság számára, valamint a katonai infrastruktúrára nézve. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a hidegháború idején mind az USA mind pedig a Szovjetunió igyekezett önmérsékletet gyakorolni, így egy nukleáris katasztrófa nem igazán volt kilátásban. Skrzypczak szerint egy esetleges atomháború elkerülése végett, Lengyelország első számú érdeke, hogy a jelenlegi orosz-amerikai ellentét is a diplomácia útján oldódjon meg. Ellenkező esetben a lengyel vezetésnek fontolóra kell vennie Tuczapski demográfiára vonatkozó tervének megvalósítását.

Tadeusz Tuczapski tábornok

Az USA és a NATO az orosz agresszióra hivatkozva telepíti katonai létesítményeit Kelet-Európába. Az orosz vezetők szerint viszont az úgynevezett agressziót a nyugati hatalmak testesítik meg, mivel a NATO keleti terjeszkedésének keretei közt az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszerek és nukleáris fegyverekkel felszerelt katonai erődítmények kiépítésébe kezdett Kelet-Európában - közel Oroszországhoz. Továbbá az orosz fegyveres erők külföldi konfliktusokban való részvétele, inkább reaktív, mint proaktív jellegű lépés. A grúziai beavatkozás egy válaszlépés volt a Dél-Oszétia és Abházia elleni grúz agresszióra. (A grúziai eseményekben egyébként az USA aktív háttérszerepet játszott.) Ugyanígy a Krím-félsziget annektálása is válasz volt a – szintén az USA által támogatott – kijevi puccsra, melynek hatására veszélybe kerültek Oroszország biztonsági érdekei a Fekete-tengeren. Az USA által finanszírozott – Szíriában harcoló – iszlamista milíciák elleni fellépés is Oroszország védelmére szolgált, mivel számos csecsen származású dzsihadista csatlakozott a szíriai terrorszervezetekhez. Ők – csakúgy, mint a szíriaiak - ugyanúgy amerikai támogatásban részesültek. Csecsenföldre való visszatérésük esetén, feltehetőleg tovább folytatták volna felforgató tevékenységüket, mellyel veszélyeztetik Oroszország területi integritását.

A NATO multinacionális harccsoportjainak előretolt állásai a Baltikumban és Lengyelországban. Az USA legfőképpen Lengyelországban van jelen.

Láthatjuk, hogy az USA geopolitikai érdekérvényesítése, valamint az Oroszországra való nyomásgyakorlás szempontjából nem válogat a háborús eszközökben, így a kelet-európai országok – köztük Lengyelország is – Washington előretolt állásait képezik a hatalmi játszmában. Skrzypczak Lengyelországgal kapcsolatos megjegyzéseiből levonható az a konzekvencia, hogy – ha atomháborúra ugyan a közeljövőben nem is kerül sor – Lengyelország viszont, mint ahogyan azt fentebb is említettük, könnyedén áldozatául eshet a Nyugat érdekérvényesítésének.