Pakisztáni és indiai katonák | Magyarország.ma
Külföld // 2019.03.31

A pakisztáni-indiai összetűzés: amiről nem tudsz

2019. február 14-én egy öngyilkos merénylet történt Jammu és Kasmír területén, amiben a támadó megölt 42 indiai rendőrt. A merényletet egy pakisztáni székhelyű iszlamista csoport, a Jaish-e-Mohamed azaz JeM vállalta magára. A JeM egyik nyíltan deklarált célja, hogy Kasmírt elszakítsa Indiától, majd azt Pakisztánnal egyesítse. A JeM továbbá megfogalmazta célként, hogy Pakisztán egész területén a saría törvénykezés lépjen életbe – beleértve Kasmírt is – és ehhez természetesen szükséges feltételnek tekintik minden hindu és egyéb nem muszlim vallású eltávolítását nem csak  Pakisztánból, hanem az egész indiai szubkontinensről.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa meglepő módon egyhangúlag egyetértett abban, hogy Indiát terrortámadás érte, és a Biztonsági Tanács döntése után az ENSZ felszólította minden tagállamát, hogy működjenek együtt az új-delhi kormányzattal a bűnösök kézre kerítésében.

Pakisztán | Magyarország.ma

Párhuzamosan ezzel, az indiai kormányzat nemzetközi szinten is hangoztatott „megfelelő válaszlépést” ígért, de a pakisztáni miniszterelnök, Imran Khan se maradt adós a válasszal, és készenlétbe helyezte a Pakisztáni Hadsereget;

„Annak eshetőségére, hogy minden támadásra és ’balesetre’ aminek feltehetően az indiai fél az okozója, megfelelő választ tudjanak adni.”

Mind India, mind Pakisztán atomhatalmak. Pakisztán becsült atomtölteteinek száma 140-150 között lehet, míg India atomfegyverzetét 130-140-re kalkulálják. Mindezen tények ellenére az indiai felső vezetés megfelelő ötletnek gondolta, hogy indiai harci gépek pakisztáni célpontokat kezdjenek  bombázni 2019. február 26-án, az indok pedig nem más, mint megelőző csapás a Jaish-e-Mohamed terrorszervezet ellen. Természetesen a Pakisztáni Légierő gépei is részt vettek az összetűzésben, ami azt eredményezte, hogy az indiai bombázók a célterület tényleges elérése előtt oldották ki a tölteteiket.

Indiai hírügynökségek szerint a támadást 12 Mirage 2000 típusú gép hajtotta végre, és a Jaish-e-Mohammed csoport Kashmírban levő állásait bombázták.

Az esetet India úgy magyarázta, hogy a bombázás során nagyszámú dzsihadista vesztette életét, akik között kiképzők és különféle beosztású vezetői is voltak a JeM terrorcsoportnak. India mellett kell szóljon, hogy előre figyelmeztette a pakisztáni felet, hogy készen áll egy esetleges katonai konfliktusra. Pakisztán természetesen az önvédelemre való jogát hangoztatta – érdekes kérdés, hogyha India célzottan egy terrorista csoportot támadott, akkor Pakisztán voltaképpen kinek is a védelmére kelt? A nemzetközi törvények értelmezése itt kezd érdekessé válni, hiszen hogyha az USA katonai erőt telepített Szíria területére és ott hadműveleteket hajt végre a terror ellenes harcra hivatkozva, akkor India miért ne tehetné meg ugyanezt egy másik ország területén? A kutya ugyanis ilyen esetekben ott van elásva, hogy az ország, aminek a területén terroristák tevékenykednek, akar, illetve képes-e ezen terroristák ellen küzdeni?

Ahogy mindig – kövessük most is a pénz útját!

A történethet első látásra nem kapcsolódó pakisztáni Dzsundallah (Isten Dandárja) terrorszervezet, ami egy szunnita-szalafista csoport és 2003-ban alapították, 2007 magasságában feltehetőleg már 1000 tagja volt. Pakisztán Balukesztán provinciájában tevékenykedtek főleg - lásd fenti térkép. A vezetőjük Albolmalek Rigi, aki akkortájt egy ismert szunnita fundamentalista volt. A Dzsundallah jó kapcsolatokkal rendelkezett az Al-Kaida irányába, és tartományi rendőrségi jelentések alapján érdekeltek voltak a pakisztáni és afganisztáni drogkereskedelemben is.

2007 februárjában az Egyesült Államok akkori alelnöke, Dick Chaney hivatalos látogatást tett Pakisztánba az elnök-tábornok Pervez Musharrafhoz. Ezen a találkozón szóba került a Dzsundallah esetleges Irán-ellenes bevetése is, feltehetőleg természetesen az USA megfelelő segítsége ellenében. Mirza Aslam Baig a Pakisztáni Hadsereg azóta visszavonult tábornoka szerint:

„Az Egyesült Államok támogatólag lépett fel a Dzsundallah csoporttal szemben, hogy Irán ellen használhassák őket.”

Hogy vezet ez el minket a jelenlegi szituációhoz? Elméletileg ugyanis a Dzsundallah és a Jaish-e-Mohamed két külön terrorista csoport, de egy Wikileaks anyag szerint szaúdi pénz bőven áramlott pakisztáni és afganisztáni csoportokhoz – egy másik jelentés szerint közvetlen a Jaish-e-Mohamedhez is.

„Szaúd-Arábia továbbra is egy alapvető donorja az Al-Kaidának, a Táliboknak, a LeT [Lashkar-e-Taiba]-nek és más terrorista csoportoknak.”

Természetesen az is gyanúra adhat okot, hogy az USA már a 2000-es évek elején lelkiismeretfurdalás nélkül használt fel terrorista szervezeteket Irán ellen. Ebben nagy meglepetés nincs, hiszen a szaúdiak USA kérésre alaposan részt vettek az Iszlám Állam finanszírozásában, valamint gyakorlatilag bármilyen szunnita csoport pénzelésében az elmúlt évtizedekben. A Lashkar-e-Taiba és a Jaish-e-Mohamed a Kasmír „felszabadításáért” vívott harcban nyilvánosan is szövetséget kötöttek egymással, valamint élvezik a Pakisztáni Titkosszolgálatok (Pakistan Inter-Services Intelligence (ISI)) támogatását is. Ennek a ténynek a jelentősége ott rejlik, hogy az USA George W. Bush elnöksége alatt sok millió dollárral támogatta az ISI-t. Láthatjuk tehát, hogy minden „valamire való” pakisztáni terrorszervezet mögött hamar felszínre bukkan vagy az USA érdeke, vagy szaúdi pénz.

Összefoglalva

Az USA évtizedek óta támogat szunnita Irán-ellenes, főként Pakisztánban tevékenykedő terrorcsoportokat, a szaúdi szövetségeseik pedig anyagi támogatást nyújtanak a Lashkar-e-Taiba-nak, ami a Jaish-e-Mohamed közvetlen szövetségese – akik felelősek a mostani terrorakcióért indiai rendőrök ellen. A szaúdiak támogatása persze nem ingyen volt, cserébe Pakisztán engedélyezte egy 10 milliárd dolláros olajfinomító felépítését a pakisztáni Gwadar-kikötőben.

Izraeli források szerint Pakisztán és Szaúd-Arábia egy Irán-ellenes koalíció összeállításán is dolgozik, valamint ennek hátterében Pakisztán atomfegyverek eladásával is kacérkodik szaúdi szövetségesének.

A nagy kérdés most is az, hogy kinek éri meg India, Kína és a volt szovjet utódállamok közvetlen közelében összetűzést szítani?