Ellenzéki felvonulók, 2019 március 15. | Magyarország.ma
Belföld // 2019.03.16

1848 mondat a hatalomvágyról

A nemzeti ünnepekre összekürtölt politikai gyűléseknek mindig van egy kellemetlen mellékíze, miszerint ezek valamilyen „kötelező” jellegű megmozdulásoknak tűnnek. Ennek köszönhetően az idei március 15-e se volt kivétel. Az ön- és pártok által jelölt szónokok egymással tülekedtek, hogy ki tudja magát Petőfi, Kossuth, Táncsics legméltóbb örökösének beállítani (ami néha hihetőnek is tűnt, ismerve a történelmi jellemrajzokat). Röpködtek a nagyívű meglátások, egészen az olyan ünnepi banalitásokig, hogy „mit üzen nekünk 1848”. Inkább ehelyett nézzük meg, hogy általánosságban mit üzennek nekünk azok a beszédek és tettek, amiket a harmadik magyar köztársaság politikai szereplői adtak elő a mai napon.

Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor és neves vendége Mateusz Morawiecki egy dologról beszéltek az ikonikus Nemzeti Múzeum előtt; arról a hatalmi képletről, amit Lengyelország és Magyarország kormányai képviselnek az Európai Unióban és világban. Volt népnevelő történelemóra, repkedtek az évezredek, már Szent István is együttműködött a lengyelekkel és így tovább. A két kormányfő képviseli ma azt a hatalmat, amit az általuk felemlegetett dicsőbb elődjeik is birtokoltak a múlt ködös évszázadaiban. A történelem igazi arca itt mutatta meg magát, származás és politikatörténet hatalmi célok szolgálatában. A két kormányfőnek meg kellett mutatnia magát, hogy itt állnak az EP-választások előtt és közös platformot képviselnek. Ha az új olasz népvezér Salvini érkezett volna a Múzeum körúton felállított színpadra, akkor hasonló múltbéli történeteket hallottunk volna, csak éppen mondjuk Garibaldi és a magyar ex-szabadságharcosok vonatkozásában. De a szöveg itt valójában lényegtelen volt.

Mateusz Morawiecki lengyel és Orbán Viktor magyar kormányfők | Magyarország.ma

A lengyel és a magyar kormányfő a Múzeum körútról üzent Brüsszelnek. 

Ebben a közös fellépésben nem kellett Orbánnak „Brüsszelezni, migránsozni, Sorosozni, Junkerezni”, vagy netán a héten ideérkező és mikroszkópnyi ellenzéki személyeket és politikai csoportokat demonstratívan meglátogató, valójában egyelőre szintén jelentéktelen Weber úrnak üzenni, elég volt egy gazdaságilag felívelő pályán lévő, az EU első vonalából láthatóbb súlyú ország vezetőjével nagy nyilvánosság előtt mutatkozni. Több erő volt ebben, több, mint az üres fecsegésben és fröcsögésben.

De nézzük azokat, akiknek semmilyen hatalmuk sincsen! Ők ezzel ellentétben csak a szavaik erejére tudtak támaszkodni, esetleg az általuk összecsődített „embertömeg” látványára. Kikkel mutatkoztak ezek az úgynevezett ellenzéki politikusok a DK-tól a Jobbikon át az MSZP-ig? Egymással. Hiteltelen a hitevesztettel, a gyenge az erőtlennel, a súlytalan a láthatatlannal. A Szabad sajtó útja maximum két ezer főre tehető nézelődővel (jórészt ismét pártalkalmazottal) együtt nézhette, miként vonulnak fel a színpadra a „futottak még” politikai kategória másodvonalas szereplői órákon át. Közös ellenzék, akik a hatalom birtokosának, Orbánnak a gyalázásában próbálták enyhíteni a saját senkiségük terhét. Lényegtelen mit mondtak, mert együtt voltak jelentéktelenek. Ilyen, amikor a több valójában kevesebb.

Ellenzéki roncsderbi 2019 | Magyarország.ma

A rendszer ellenzékének önképe. Megvolt a napi hakni, az öt perc hírnév. Miattuk lesz meg zsinórban Orbán negyedik kétharmados győzelme is.

Ennek a kicsinyített mása volt a pár száz méterrel arrébb lévő Mi Hazánk és saját minipártos (FKgP és MIÉP) összefogásában létrejövő politikai hagyományőrző rendezvénye. Talán annyit lehet a mentségükre felhozni, hogy itt nem szidták Orbánt annyira, mert a végén még megvonja a médiatámogatást tőlük. Sok erő itt sem volt, de legalább elsütöttek egy kisebb ágyút, természetesen lövedék nélkül, ami remekül szimbolizálta a rendezvény lényegét. Hang van, de szerencsére kellemetlen következmény nincs. A hatalomvágy 1848 darab mondata és emberi díszlete békésen bemutatkozott.