Orosz-török-iráni találkozó Szocsiban | Magyarország.ma
Közel-Kelet // 2019.02.16

Az orosz-török-iráni együttműködés jövője

Február 14-én, az oroszországi Szocsiban negyedik alkalommal került sor az orosz-török-iráni konferenciára, melyen a három említett ország vezetői vettek részt. A tárgyalások témája a szíriai háború volt, érintve az amerikai csapatok kivonulását, az idlíbi helyzetet, és a törökök által elindított „Eufrátesz-pajzs” hadműveletet.

Vlagyimir Putyin, Recep Tayiyip Erdogan és Haszan Róháni, legutóbb Teheránban találkozott tavaly szeptemberben. Ekkor a szíriai háború egyes kérdéseiben, nem sikerült közös megegyezésre jutniuk. Erdogan nem támogatta, Róháni és Putyin azon felvetését, miszerint katonai hadműveletet indítanának a szíriai Idlíb tartományt fennhatóságuk alatt tartó ellenzéki és velük szövetséges iszlamista milíciák ellen.

Tíz nappal később viszont az orosz-török csúcstalálkozón, Putyin külön megállapodott Erdogannal, arról, hogy egy 20 kilométer széles demilitarizált övezetet hoznak létre Idlíb-ben, melyet a törökök tartanak ellenőrzésük alatt. A megállapodás szerint, Törökországnak gondoskodnia kellet volna a terroristák visszaszorításáról a tartományban. Ankara viszont sikertelenül járt el ez ügyben, ugyanis az iszlamista csapatok Idlíb 60-80 –százalékát tartják fennhatóságuk alatt. Emiatt Moszkva egyre inkább az irániak által javasolt katonai beavatkozást tartja a legcélszerűbb megoldásnak. Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerint a konferencián ugyan történtek előrelépések a helyzetet illetően, de konkrét katonai hadművelet indításáról nem határoztak.

Az északnyugat-szíriai Idlíb tartomány hadi helyzete. Lilával van jelölve a török fennhatóság alá tartozó demilitarizált övezet, kékkel a Török Fegyveres Erők területei, Pirossal a kormány által ellenőrzött területek, zölddel ami katonai ellenőrzés alatt van, míg feketével a terroristák által megszállt területek.

Az amerikai csapatok Szíriából való kivonulását mindhárom fél pozitívan értékelte. Abban egyetértettek, hogyha Trump betartja ígéretét, akkor megkezdődhet az ország stabilizálódása.

Ugyanakkor felemerült az Észak-Szíriában állomásozó, az USA által támogatott Kurd Népvédelmi Erők (YPG) kérdése, akik attól tartanak, hogyha az amerikaiak kivonulnak, Törökország folytatni fogja az ellenük intézett támadásokat. Főként, hogy Ankara, nemrég indította el az „Eufrátesz-pajzs” elnevezésű offenzíváját, melynek célja egy harminc kilométer széles biztonsági zóna létrehozása az Eufrátesz mentén, valamint a YPG állásainak felszámolása. Továbbá Erdogan naponta hangoztatja, hogy a Török Fegyveres Erők hamarosan elfoglalják Manbidzs városát és Szíria integritása csak abban az esetben tartható fenn, ha a törökök által terrorszervezetként számon tartott YPG alakulatai elhagyják a térséget. A kurd milíciák emiatt tárgyalásokba kezdtek Damaszkusszal. Decemberben megállapodtak abban, hogy Manbidzs városát átadják a Szíriai Arab Hadseregnek. A város nyugati részén egy orosz katonai bázis található, mellyel kapcsolatban Erdogan úgy nyilatkozott, hogy a Török Fegyveres Erők mindent megtesznek a létesítmény védelmében. A török elnökkel ellentétben, Róháni és Putyin véleménye megegyezik Észak-Szíriáról, miszerint a térséget vissza kell helyezni a szír kormány erők irányítása alá, szemben Törökország területi terjeszkedésével.

Nézeteltérések viszont Oroszország és Irán között is akadnak. A légitámadásokra, melyeket Izrael intézett iráni célpontok ellen Szíriában, Róháni állítása szerint azért kerülhetett sor, mert Oroszország megállapodott Izraellel, hogy nem szállít S-300-as légvédelmi eszközöket a szíriai kormány részére. Iránt továbbá az is zavarja, hogy Moszkva a szíriai helyzet helyreállításának szempontjából együttműködne Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Katarral, Bahreinnel és Egyiptommal is. 

Orosz-török-iráni találkozó Szocsiban | Magyarország.ma

Az orosz-török-iráni találkozó Szocsiban

Oroszországnak előnyei származnak az Erdogannal való szövetségből. Egyrészt ez lehetővé teszi Moszkva számára, hogy ellensúlyozza az iráni befolyást Szíriában. Másrészt tekintettel az amerikai-török kapcsolatok megromlására, az Ankarával való együttműködés kedvező az orosz-török gazdasági projektek számára nézve. (Akkuyu atomerőmű, S-400-as rakétarendszer értékesítése, török áramlat), továbbá felgyorsítja az USA csapatainak kivonulását, melyet Izrael és Franciaország nyomására Washington késleltet.

Törökország továbbra is biztosítani szeretné helyzetét a térségben. Emiatt nem fogja átadni Asszád kormányának Manbidzs városát, még ha ez szembe is megy az oroszok és irániak véleményével. Továbbá igyekszik meggyőzni Teheránt arról, hogy a kurdok tevékenysége hosszútávon Iránra is veszélyt jelenthet.

Irán továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Damaszkuszban maradjon és szemmel tartsa az Izraellel és a megszállt Golán-fennsíkkal határos területeket. Moszkva viszont ezzel nem ért egyet, mert az oroszok külön megállapodást kötöttek Tel-Aviv-al.

Szíria orosz, török és iráni érdekszféra részévé vált. A három ország együttműködésének célja, hogy ellenpólust képezzenek a nyugati hatalmakkal szemben Szíriában, viszont a fenti ellentmondások arra engednek következtetni, hogy a jövőben hosszútávon mindhárman egyéni geopolitikai érdekeiket igyekeznek majd érvényesíteni a régióban.