Karácsony Gergely és Horváth Csaba
Belföld // 2019.02.04

A Karácsony-kísérlet: egy jelölt mind felett

Karácsony Gergely köti magát a megállapodásához és ismét demokratikus megmérettetésre készül - egy súlycsoport váltás után. Az MSZP, DK, Párbeszéd és Szolidaritás igyekezete érthető, hiszen hogyha a 2014-es főpolgármesterválasztást vesszük alapul, akkor matematikai esélye lehet az ellenzéknek. Emlékeztetőül, 2014-ben Tarlós István a Fidesz-KDNP pártszövetség jelöltje 49,06%-al lett főpolgármester négy ellenféllel versenyezve.

Jelölt

Párt

Szavazat

Arány

Tarlós István

Fidesz–KDNP

290 675

49,06%

Bokros Lajos

MOMA

213 550

36,04%

Staudt Gábor

Jobbik

42 093

7,10%

Csárdi Antal

LMP

33 689

5,69%

Bodnár Zoltán

MLP

12 461

2,10%

A 2014-es főpolgármester-választás eredménye, forrás: Wikipedia

A fenti számokból egyértelműen láthatjuk, hogy az ellenzéki terv arra a matematikára épül, hogyha Tarlóst egyetlen ellenfél ellen 50% alá tudják szorítani, akkor meglehet a győzelem – és majd ezt a győzelmet példaképként használhatják esetlegesen időközi, majd a 2022-es országgyűlési választáson is, miszerint a Fidesz legyőzhető. Habár a „szavazzunk az erősebbre” láncreakció nem valószínű, hogy egy 51% körüli Karácsony-győzelem után bekövetkezne 2022-ben, érdekes jelenség, ahogy a Fidesszel szembeni politikai pártokat egy platformra tereli a túlélés.

Sajnálatos módon az ellenzéki parlamenti és parlamenten kívüli pártok esetében itt már nagyon nehéz elvek menti politizálásról beszélni, hiszen amennyiben a közös jelöltállítás megvalósul minden ellenzéki parlamenti és parlamenten kívüli párt részvételével, abban az ideológiájuk utolsó morzsáit feláldozó Jobbik, és a mindeddig a papíron senkihez közelíteni nem akaró Momentum is elveszíti gondolati talapzatának utolsó hivatkozási pontjait is.

A "karácsonyi ügyön" nem segít, hogy a tervezett összellenzéki jelölt olyan többszörösen bukott politikusokal, mint Bajnai Gordon szerepel egy videóban

Karácsony azonban több hibával dolgozik. Nem elég, hogy az ellenzéki választók fejében katasztrófával is felérő 2018-as országgyűlési választáson az ő arcával fémjelzett MSZP-Párbeszéd pártszövetség pusztán a listás szavazatok 11,09%-át volt képes megszerezni, ám ennek ellenére a főpolgármester-jelölt is ő lesz. Ennek tetejében Karácsony még erősen konteóra hajazó elméletekkel is próbálja tüzelni a baloldali zavazókat. Ezek közül vitán felül az egyik legvadabb, hogy szerinte a Fidesz kormány akár utolsó lehetőségként, hogy ne kelljen esetlegesen egy ellenzéki jelölt ellen megmérettetni a saját jelöltjüket, akár be is tilthatja a főpolgármester-választást. Orbán Viktor elmúlt két ciklusában folytatott, a demokratikus értékekre a nyilvánosság és az EU intézményrendszere előtt feltűnően vigyázó politikájának fényében ez a kijelentést abszolúte nem tekinthetjük megalapozottnak.

Karácsony továbbá egy szerencsétlen programcímmel, a rossz emlékű Medgyessy-kormány kulcsfontosságú jóléti intézkedéssorozatának szánt, ám a számok tükrében eredménytelen „100 napos program” újra felhasználásával kíván sikert aratni. A politikát az elmúlt 15-20 évben akár csak az önkormányzati, illetve országgyűlési választási szinten és gyakorisággal figyelemmel kísérők számára ez a névadás erősen visszatetsző lehet. Karácsony és a mögötte álló pártok érthetetlen módon vagy a választói feledékenységre alapoznak, ami abszurd módon ebben az esetben még a jobbik eset is lehetne részükről, hiszen a másik magyarázat, hogy a magyar államadósság 2000-utáni újbóli növekedési pályára állásához erősen hozzájárult programra szép emlékekkel tekintenek.