Nagy_Blanka_Prolizas_Polgarisag
Belföld // 2019.01.29

Nagy Blanka vs. Bayer Zsolt = proli vs. p…olgár?

Korunk gyermeke, a gimnazista Nagy Blanka egy tüntetés alkalmával nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette Áder Jánost (mely szavak ’tudatalatti módon’ a Trópusi vihar c. filmből villantak elméjébe, de hát korunk gyermekei egyébként is hajlamosak arra, hogy konkrét érvelés, lényeglátás helyett jópofa kiszólásokkal, szellemesnek gondolt mémekkel problémákat emblematizáljanak –valójában azonban inkább ’elkenjenek’).

A dolog ettől még nem is volna különösebben érdekes, azonban a figyelemre méltó az, hogy a kormánypárti média szintén hasonló hangvételű, argumentum ad hominem színezetű össztüzet zúdított a fiatal lányra (aki könnyen lehet, hogy pont ebben a ’golyózáporban’ fog csak igazán politikussá kovácsolódni). Természetesen Bayer Zsolt járt az alpári kirohanások élén, aki szerint ez az egész ’egy nyomorult, ócska kis proli’ megnyilvánulása volt (a felesleges jelzőhalmozás közül kétség kívül a ’prolit’ szánta a legmegalázóbbnak, hiszen egy ’polgári’ világban mi is lehetne annál sértőbb, mintha valakit csak úgy ’leproliznak’).

Mérsékeltebb ócsárlások csak a lány iskolai jegyeivel és hiányzásaival próbáltak a ma divatos szóhasználattal ’karaktergyilkosságot’ elkövetni (de hát ahhoz karakter is kéne, amit meg lehet gyilkolni).  

Persze az eset kapcsán több probléma is felmerül: például mégis hányas átlag felett autentikus dolog a kormányt szidni, politikai véleményt formálni, és vajon a ’proli’ jelző az most tényleg sértő-e avagy épp ellenkezőleg, öntudatra sarkall? A vélemények természetesen most is, mint általában, a jelenkori politikai dichotómia mentén oszlottak meg, minden árnyaltságot mellőzve. A prolizás meg azért is jó dolog, mert mindenki –legfőképpen a valódi proli- azt hiszi, hogy a szomszédjára gondolnak, és jót röhög.

Többek szerint a proletár lét, az eredet egyáltalán nem szégyellni való, sőt, büszkeséggel kell eltölteni az e sorból származót, és ezt Nagy Blankának is így kellene látnia; elvégre volt már rá példa a történelemben a negatívnak szánt jelző dacból pozitívvá változtatására (pl. zsúrpubi). De vajon vannak-e a proletárságnak árnyalatai, különbözik-e a proletár és a proli, és egyáltalán mi a proletár benső értelme?

Tudvalevő, hogy a proletár az ókori Rómában a legalacsonyabb, anyagi javakkal nemigen rendelkező társadalmi osztályt jelentette, akik csak gyermekeiket tudták felmutatni, innen az elnevezés: ’proles’ = utód, ivadék. A marxizmus kihangsúlyozta azt, hogy ezek az emberek termelési eszközzel sem rendelkeznek, csak munkaerejükkel, s azt kénytelenek bérbe adni. De megkülönböztették a lumpenproletárt is, azokat a züllött elemeket, akik semmilyen osztályöntudattal nem bírnak, így könnyen megvesztegethetőek, és alapvetően jellemtelen, ingatag népség. Osztályharcos szempontok alapján csak két osztály létezik, a burzsoázia és a proletariátus, mely eredeti értelmezése szerint nem is kizárólagosan a munkásosztályt jelenti, hanem a bérmunkából élőket. A köznyelvben és az ebből fakadó képzetben a proli –és itt jön képbe Nagy Blanka- az örökké hőbörgő, örökké elégedetlen, igénytelen, mindent mindenkinél jobban tudó, indulatos alak, aki otthon pecsétes atlétában falja a pörköltet és issza hozzá a Sárkány sört.

Sokrétű fogalommal állunk tehát szemben, amit mindenki saját szája íze szerint osztogathat annak, akit ő nem szeret. Merthogy öntudatos, felvállalt proletár lét manapság nemigen van, noha az a munkás, aki szeretettel, igényességgel végzi dolgát, éppenséggel ekként is tekinthetne önmagára. Illetőleg létezik még egyfajta, a ’70-es ’80-as évekből visszamaradt ’proliromantika’ (itt ülök egy kőbányai füstös kocsmában, egy szál farmerban, Pokolgépet hallgatok, de köpök én a világra, és milyen jó nekem).

De hogy a dolog velejét próbáljuk megragadni, akkor azt mondhatjuk, hogy a proli lényege a saját lényeggel való diszharmónia, az anyagba hullás, a materiális létezés teljes igenlése, és az ebből való esetleges kimaradás lehet az örök elégedetlenkedés legfőbb oka, nem valamiféle politikai jogfosztottság.

A létezés e felfogásából az is következik, hogy a proli tulajdonképpen egy létmód, egy létszemlélet, mely a vágyak, eszmények megfogalmazásából fakad, és mindenki olyan osztályhoz tartozik, amelynek szemlélete alapján látja önmagát és a világot. Ugyanis a származás csak lehetőséget ad, különösen a felbomlás jelenlegi korszakában, vagy az ahhoz való igazodáshoz, vagy a felülmúláshoz.

Érdekes, hogy ha teszem azt valakinek a szülei történetesen Budán vettek neki lakást, akkor ő már mindenféle szellemi és kulturális háttér és törekvés nélkül ’budai polgárnak’ titulálja magát, mintha ehhez elegendő lenne egy külsőség, bármi benső mozgás nélkül. Holott könnyen lehet, hogy az ilyen ember szemléletmódja semmivel sem múlja fölül a 20 négyzetméteres panellakásban élőét, aki meg lehet, hogy egy kiváló költő. Tehát kijelenthetjük, hogy a proli az proli marad, akár a Rózsadombon, akár Kőbányán, akár havi egymilliót keres, akár munkanélküli segélyből tengődik, akár diplomája van, akár urizáló tevékenységgel próbál magának tiszteletet vindikálni.

Ugyanis ez egy lét- és szemléletmód, melynek alapja az „állati eszmény”, a konformizmusra, az anyagiságra, („Mindenki annyit ér, amennyije van” – na jó, de milyen értelemben?) a vegetatív létezésre, a biologicizmusra irányuló és abban önmagát megtaláló, alapvetően motorikus késztetés. Ha a jelenlegi, pusztán a mennyiségi szaporodásra késztető kormánypolitikát (legyünk csak minél többen felesleges emberek) összevetjük a ’proles’ szó eredeti jelentésével, elgondolkodhatunk az azonosságokon. Csak egy nagyon alacsonyrendű ember találja meg identitását egy másik létezőben, akár legyen az a gyereke. Csak egy nagyon alacsonyrendű ember véli megtalálni minden problémáját saját anyagi helyzetében.

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy Bayer Zsolt főnöke a par excellence proli tömegsportért, a fociért rajong. Nem mondjuk az operáért, vagy a német idealizmus filozófusaiért (merthogy volt ilyen államférfi is…), pedig akkor mennyire más volna a helyzet. A vezetők eszményei alacsonyabb síkon is hatnak, és a vezetők hitelességét növelik. S mily szimbolikus, hogy a Bazilika altemplomában Puskás öcsit helyezték végső nyugalomra, nem mondjuk Hamvas Bélát.

Visszatérve eredeti témánkhoz, Bayer Zsolt stílusát, habitusát tekintve semmiben sem marad el Nagy Blankától, lakájszellemét tekintve egyelőre úgy tűnik, alatta is marad, és ha történetesen ellenzéki szerepkörből bírálná az éppen aktuális kormányt, valószínűleg ugyanilyen elégedetlenkedő, fröcsögő stílusban tenné, ergo ugyanúgy illene rá a ’hőbörgő proli’ jelző. Ezzel a választ is megkaptuk, ki is a proli e helyzetben: könnyen lehet, hogy B.Zs. éppúgy, mint N. B. (róla még igen kevés dolog derült ki, így ez csak egy megelőlegzés). Éppúgy, mint a magukat polgárinak hazudó, posztkádári szemléletű, minőségtelen, a valódi hierarchiát hírből sem ismerő kispolgári-proli basztard kúszó-mászó lények.