Toroczkai_MiHazank_evertekelo_2019
Belföld // 2019.01.27

Radikális nosztalgia, avagy a batátától Trianonig. Toroczkai értékelt.

Január 26-án szombaton megtartotta a Mi Hazánk Mozgalom az első évértékelőjét és EP-programbemutatóját. A rendezvényen közel ötszázan jelentek meg. Minden a régi recept szerint zajlott, úgy, mint annak idején a radikális jobboldali Jobbik egykori rendezvényein. Volt Himnusz kezdésnek, majd néptánc hagyományos és modernebb formában, versmondás és adománykoldulás, elnöki beszéd és Szózat. Furcsa módon, mintha fiatalok által megkomponált "nyugdíjasrendezvény" hangulatát kölcsönözte volna az előadás. Nem akartak hibázni a rendezők, ezért egy pillanatra sem tértek el a jól bevált, vagy inkább idejét múlt kliséktől.

Nosztalgia minden szinten. Igazándiból a műsor fénypontját jelentő elnöki beszéd felkonferálásakor azt gondolhatta a néző, hogy újra 1998-at mutat a naptár és mindjárt színpadra lép a néhai Csurka István. Ehelyett azonban meg kellett elégednie a nézőközönségnek Toroczkai Lászlóval.

Toroczkai László a Mi Hazánk Mozgalom elnöke a pártja évértékelőjén.

Az ásotthalmi polgármester és pártelnök beszéde kifejezetten hosszúra sikeredett, volt benne minden, amit egykoron a MIÉP majd a Jobbik rendezvényeken megszokhattak az ős-nemzeti radikálisok. Volt benne szó a globális túlnépesedésről, demográfiai helyzetről, a világtenger migrációs viharjai közt Magyarország „szigetként” való értelmezéséről is. Felemlegetésre került két nagy veszély is, amely az országra leselkedik, méghozzá a nemzetközi bankárok és az Iszlám civilizáció képében. Itt izgalmas kitérőt tartott Torczkai, méghozzá a disznóvágás hagyományát, mint az Oszmán hódoltság idején kialakult népi ellenállási formát ismertette a megjelentekkel.

Ezek után újra a nagypolitika színpadja következett, Izrael és a Fidesz kapcsolatát firtatta pár mondattal a Mi Hazánk elnöke. Innen már ráterelődött a szó a magyar és európai önazonosság kérdésére, miszerint az európai civilizáció meghódította a földet és ez a fajta ember adott mindent más kultúráknak, akik azóta is csak utánozzák az európai embert. Ruházat és zene volt a két összehasonlítási alap, melyekkel magyarázta a különbségeket az előadó. Itt előkerült az „északi civilizáció” elnevezésű fogalom, amit valószínűleg az európai fehér ember szinonimájaként akart használni Toroczkai. Ezt a világot képzeli a pártelnök egyfajta fizikai, lelki és szellemi fallal lezárni Izlandtól Kamcsatkáig.

Valószínűleg így lehetne megvédeni ezt a civilizációt attól a bumeránghatástól, amit kultúrája kért vagy kéretlen terjesztése okán most elszenvedni kénytelen. Ez lenne a magyar határzár globális analógiája. Izgalmas elképzelés.

A falazás témáját követte az organikus társadalom megvalósításának felvetése, de sajnos erről nem tudhatott meg a nézőközönség több részletet. Szóba került a V4-ek és Izrael viszonya, hogy miért Jeruzsálemben egyeztetnek ezek az országok, hiszen nem ott van a központja ennek a szövetségnek, hanem neve szerint Visegrádon.

A geopolitikai hullámvasútról átszállva a belpolitikai kisvasútra számos könnyedebb téma került elő. Például az ellenségkép felvázolása. Itt a Momentumot havonta eligazító Macron és bankárjain át, egy balliberális szivárványellenzék réme került elő, amit természetesen Gyurcsány vezetne. Emellett a kép természetesen a jóérzésű hazafiakat megtévesztő Jobbikkal egészült ki.

Természetesen Toroczkai nem tért ki arra beszédében, hogy Ő és prominens párttársai milyen jelentős munkával járultak hozzá a Jobbik „néppártosodásához”, önfeladásához, és a hazafiak becsapásához 2016 és 2018 közt.

Ezeket követően sikerült eljutni az ásotthalmi batátatermesztés és batátachips sikerétől egészen a Trianoni békediktátum jogtalanságáig és jogászcsapattal való felülvizsgálatának óhajáig, amit majd az EP-be bekerülő Mi Hazánk fog kivitelezni. Szóba került az EU-ból való kilépés gondolata is, népszavazási kezdeményezés formájában, hiszen Brüsszel is csak egy gyarmatbirodalom központja.

Toroczkai László és batátái Ásotthalmon. Kézzelfogható politikai perspektíva.

A választási harcot természetesen kizárólag a maguk erejére támaszkodva képzeli el Toroczkai, nem kell nekik se izraeli se iráni tanácsadó, pontosan tudják mi kell a magyar népnek, hiszen tagjaik a való életből hozott tudásuk által tisztában vannak a mindennapi és politikai kérdésekkel. Így fognak egy új politikai erőt felépíteni, ami majd kiveszi a részét az „északi civilizáció” és a magyarság védelméből. A beszédből nem maradhatott ki a Magyarország a magyaroké és az Európa az európaiaké jelszó sem. A nemzeti radikálisok előtti legitimáció kérdését pedig Budaházy György és Gaudi-Nagy Tamás díszvendégek név szerinti említése és méltatása óhajtotta megvalósítani. Ezek után nem sokkal már zárult is a pártelnök beszéde egy „fel a győzelemre” felkiáltással.

A megjelentek pontosan azt kaphatták ezen a délutánon, amire számítottak. Hagyományőrzés mind a színpadon, mind a politikában. Radikális nosztalgia, a lejárt lemezek újra és újra való meghallgatása, a szélsőjobboldali politika fantáziamentes és érdemi felülvizsgálattól eltekintő megközelítése. Időutazás a magyar politikai múltba egy olyan párttal, ami egyfajta „safe place” jellegű passzív megközelítéssel kezelné a világpolitika kihívásait. Összességében a Mi Hazánk túlélőshow-ja szép példája annak a magyar demokratikus hagyománynak, hogy miképp lehet újra megpróbálni eladni ugyanazt a politikai terméket akár többször is.