Luigi Di Maio, olasz miniszterelnök-helyettes
EU // 2019.01.22

Franciaországban bekérették az olasz nagykövetet a migrációval kapcsolatos kritika miatt

Az új olasz kormány már többször tanúbizonyságát adta, hogy – legalábbis szavakban – szakítani kíván az elődei szolgapolitikájával az atlanti hatalmak irányában.

Ékes példája ennek, hogy hétfőn, 2019.01.21-én bekérették France Teresa Castaldo olasz nagykövetet miután vasárnap Luigi Di Maio - aki gazdasági fejlesztési minisztersége mellett még az olasz miniszterelnök helyettese is -, beszédében a fentiek mellett megjegyezte, hogy Franciaország nemcsak kizsákmányolja Afrikát, de a migrációt is főként ők támogatják. Di Maio kijelentette, hogy

„Eleget voltunk képmutatók a migrációval és annak hatásaival szemben és eljött az ideje az okok megnevezésének. A EU-nak minden olyan országot szankcionálnia kellene, akik szándékosan kizsákmányolnak országokat, mint például Franciaország teszi ezt a volt gyarmati országokkal. Ez közvetlenül is arra bátorítja az ottani lakosokat, hogy elhagyják a szülőföldjüket, ami többek között az olyan országok hibája, mint Franciaország, aki nem hagyott fel Afrika kolonizálásával.”

Di Maio hozzátette, hogy a volt francia gyarmatok mai napig tartó kizsákmányolásával lehet csak Franciaország a 2017-es adatok szerint a világ hatodik legnagyobb gazdasága, e nélkül maximum a 15. helyre volnának jók.

Az olasz nagykövet bekéretése ellenére Di Maio nem hátrált ki a korábbi megjegyzései mögül, hanem a bekéretés hatására további kommentárokkal élt utalva az ún. Francia „Gyarmati paktum”-ra:

„Franciaország az egyik olyan ország, akik a volt gyarmati országaikat speciális pénzzel látják el [CFA frank], hogy ezen országok felett teljes gazdasági hatalmat gyakoroljanak. Ez a megállapodás Franciaország és a volt gyarmatai között nem jó másra, minthogy megakadályozza ezen országok gazdasági fejlődését.”

Di Maio szavaiban azonban felfedezhetjük a Kínai Népköztársaság által is használt gondolatmenetet, miszerint Afrika gazdasági fejlődését jórészt a volt gyarmattartó országok nem engedik. Köszönhető ez a különleges államközi szerződéseknek a volt gyarmatok fele, mint például a fent említett francia „Gyarmati paktum”, ami kötelez 14 afrikai országot egy speciális, Franciaországhoz kötött valuta használatára valamint megtakarításaikat francia bankokban kell elhelyezni, amihez nincs szabad hozzáférésük. Habár a Kínai cél természetesen hosszútávon Afrika erőforrásainak bekebelezése, a megjegyzés helytálló.

A CFA frankot használó afrikai országok

A CFA frankot használó afrikai országok:
Nyugat-afrikai CFA frank (XOF)
Közép-afrikai CFA frank (XAF)

A rendelkezésre álló adatok alapján adja magát a következtetés, hogy Franciaország a gazdasági státusának megőrzése érdekében továbbra se riad vissza Afrika kizsákmányolásától, ami egyik eredménye az elvándorlás. Franciaország ahelyett ugyanis, hogy gazdasági alapozásra, infrastruktúra fejlesztésre és helyi fejlesztésekre költötte volna a volt gyarmataitól beszedett összegeket, a kolonista gondolkodásmódnak megfelelően a XXI. században is rövid hatású népjóléti intézkedésekre költötte ezt a „többletbevételt". Ahelyett tehát, hogy a volt francia gyarmatok is felkerülhettek volna a világpiaci térképre mint résztvevők a globális értékláncokban - és ezzel megkezdődhessen a gazdasági talpra állásuk – a francia kormány az elmúlt 50 évben fenntarthatatlan költekezést folytatott, valamint a színfalak mögött Európára próbálta hárítani az afrikai migráció megoldásának a felelősségét és költségét, holott annak a fő okozója Franciaország volt.

A francia kormány szűklátókörűségére további bizonyíték, hogy a migrációs probléma megoldásaként továbbra se gondolkozik a „Gyarmati paktum” feladásában, hanem inkább a beáramolt menekültek EU országok részére történő szétosztása mellett kardoskodik, a felelősséget nem vállava tetteiért, ugyanakkor képmutató módon az emberi jogokra hivatkozva.