Belföldi Hírek: Kövér Lászlóról
- Dátum: 2010. július 26. hétfő, 10:10
Fontos lenne, hogy amikor politikai ellenfeleinkről írunk, akkor különösen méltányosak, elfogulatlanok és aggályosan pontosak legyünk. Kövér László (a Magyar Köztársaság Országgyűlésének új elnöke; gratulálunk) nem túlságosan népszerű a legkülönfélébb beállítottságú ellenzéki véleménycsoportok számára; ennek a legfőbb oka Kövér képviselőházi elnök goromba modora. Ez csakugyan kellemetlen, de nem túl lényeges. Az viszont lényeges, hogy Kövér László antiliberális, antikommunista és antifasiszta: ez a kombináció - evvel a hévvel, meggyőződéssel és elszántsággal - meglehetősen ritka, viszont ezt a három fő ellenszenvet kell tekintetbe venni, ha valakinek nincs jobb dolga, mint hogy az új közjogi méltóság politikai személyiségén eltűnődjék.
Simon Zoltán hatásosan illusztrált írása a Népszava szombati mellékletében (Az utolsó mohikán, "Szép Szó", 2010. július 24.) számos fontos információt tartalmaz, lendületesen is van megírva, de megismétel néhány közhelyet, amelyet már nem volna szabad lenyomtatni. Menjünk sorjában.
1."...A rendszeresen kommunistázó és ügynököző politikus balos családból származik." Evvel az állítással több baj van. Az egyik: számomra nem probléma, ha az 1989 előtti rendszer exponenseit valaki sűrűn bírálja, kivéve, ha ez pusztán ürügy a jelenlegi rendszer hibáinak elfödésére. Másodsorban: az, hogy valaki az elmúlt rendszerben az MSZMP tagja volt, nem jelenti azt, hogy "balos" volt, és pláne azt, hogy "balos" maradt. Harmadsorban: a politikai világnézetet nem genetikailag szokás örökölni. Ha Kövér László netán kádárista (vagy sztálinista) családi közegben nevelkedett föl (ami nem világos), annál nagyobb érdem, hogy az 1980-as években a demokratikus változásokat szorgalmazók közé állt. Nem volna helyes az "Apák és fiúk" c. hírhedt rágalmazó röpirat (1990) technikáját utánozni. Megjegyzem, Kövér László fölmenői között jeles szociáldemokraták (is) vannak, ami csak rokonszenvessé tehetné őt ennek a szociáldemokrata lapnak az olvasói között, de persze ez se számít.
2. "...Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében helyezkedett el..." A Lakos Sándor alapította kutatóintézet soha nem volt beszűkült propagandaintézmény vagy akár olyan, a pártapparátust kiszolgáló centrum, mint a Politikai Főiskola (amelynek egyébként szintén voltak - a beszámolók, emlékezések szerint - színvonalas előadói), és mire Kövér László odakerült, politikai értelemben inkább előnyére különbözött az MTA és a tudományegyetemek nem egy műhelyétől, olyan emberek dolgoztak ott, mint Gombár Csaba vagy Papp Zsolt. (Meg azt se feledjük el, hogy ebben a korban minden intézet az MSZMP KB intézete volt, nem csak az, amelyet így is neveztek.) Semmi nyoma annak - sőt - , hogy ebben az időszakban Kövér tudományos segédmunkatárs bármilyen tekintetben engedményeket tett volna a hivatalos pártvonalnak, de ezt alighanem el se várták tőle. Ezt nem lehet hallgatólagos szemrehányásként megfogalmazni. S ezt én mondom, akinek a "tárgyidőszakban" semmiféle (értelmiségi) állása nem lehetett, nem is volt.
3. Azt a kérdést, hogy "lesz-e a bolsevik kutyából demokratikus szalonna?", nem Kövér László tette föl, hanem én, és Kövér László tőlem idézte. Ez egyik beszédem címe és témája volt, amelyet 1988-ban tartottam a Jurta Színházban - tehát nem a rendszerváltás után -, amely aztán meg is jelent valamelyik szamizdatban, ha jól emlékszem, a Nagy Jenő szerkesztette Demokratában, akkor, amikor a Magyar Népköztársaság vígan létezett, a Varsói Szerződés és a KGST tagja volt, az MSZMP vezető szerepét a hatályos alkotmány deklarálta, az állampártot és a titkosrendőrséget pedig Grósz Károly főtitkár vezette. Hogy húsz évvel később ilyesmit emlegetni nem ízléses - a legyőzöttek rugdalása lovagiatlan és férfiatlan -, abban egyetértek a szerzővel.
4. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy amikor Csurka István ismeretes "dolgozatának" publikálásával nyíltan megjelent a színen, méghozzá az akkori kormánypárt kebelében (tehát a hatalom közvetlen közelében), a fasisztoid szélsőjobboldal, akkor az Országgyűlésben Kövér László fideszes képviselő mondta el ellene a legjobb és a leghatározottabb beszédet, ami a frissen kinevezett házelnök maradandó érdeme.
Kövér László ma a Fidesz-KDNP megfélemlítésen és politikai diszkrimináción alapuló politikájának tevékeny részese és hatásos hirdetője, fanatikus gyűlölködő, aki nem sokat használ a demokrácia ügyének, amelyben - számos párttársával és szövetségesével ellentétben - mintha még hinne egy kevéssé. (Nagyon kevéssé.) Szerepét roppantul kártékonynak tartom, bár személyes antipátiát nem érzek iránta. Ahhoz, hogy politizálását bíráljuk, nincs szükség rá, hogy ferde beállításokat, rosszhiszemű kijelentéseket ismételgessünk. Azt már Simon Zoltán is említi, hogy Kövér úgynevezett köteles beszédét is meghamisították ellenfelei a korábbi választási harcban. (Az a beszéd így se vonzó vagy okos, de ez már más kérdés.)
Nem lehet úgy szembefordulni a leszámolás, a megtorlás, a bosszú, a hatalmi mámor politikájával, hogy hirdetőit diszkreditálják. A megtorlás, a bosszú politikája akkor is helytelen - és szörnyűséges következményekkel kecsegtet - , ha szószólói őszinte emberek. Őszinték vagy sem, tévednek.
Tamás Gáspár Miklós filozófus / ´Népszava
